even when you're sleeping, keep your eyes open

dream awake

Posted on: 2011. augusztus 8. hétfő

Úgy gondoltam, mielőtt elkezdődne a holnap (amit személy szerint takarítással kezdek, mert….. mert…… JÖN DEBBY DRÁGÁM <3 *fangörlösködés on* ÉS ANNYIRA JÓ LESZ, ÉS HÚ, ÉS ANNYIT FOGUNK HÜLYÜLNI ÉS HÚ HÚ, HÚ… *fangirl off* Na szóval, úgy gondoltam, hogy le szeretném írni két álmomat, amit ma hajnalban álmodtam valamikor. Szóval, az első álom: valami sorozatgyilkos jött a városba, ahol lakom, és a rendőrök elkezdték követni őt a sok rendőrmotorral meg -kocsival, próbálták elkapni. Az egész falu (falu, eh… kisváros hivatalosan, de nekem FALU.) nagyon meg volt ijedve, mindenki próbált elrejtőzni, elhagyni a várost, vagy valami, ami nem volt egyszerű, mert valamiért senkit nem engedtek ki Dunaharasztiból (ne kérdezzétek miért, tudjátok, milyenek az álmok…). Mi mamával is menekültünk, és el akartam bújni az egyik barátnőmék házában, de mindenki sírva mondta, hogy már nem mehetek be, mert ennyi ember túl feltűnő lenne egy helyen (szintén kérdőjel), mire én zokogva mentem vissza mamához, össze-vissza ölelgettem, és nem tudtam, mi lesz. Mama ekkor talált egy kisbuszt valahol, amibe beszálltunk egy páran, és azzal tekeregtünk a városban, hogy ne keresztezzük a sorozatgyilkos útját (ez is elég érthetetlen momentum, miért nem maradtunk a seggünkön?). Aztán a rendőrök egyszer csak értesítettek minket, hogy a gyilkos elhagyta Dunaharasztit, mire mamával visszamentünk a házunkhoz és a kocsival próbáltuk mi is elhagyni a várost (egy ilyen sorompó volt a határon…?), de alig hogy átértünk a határon, eszembe jutott, hogy menekülés közben eldobtam a táskámat, a telefonomat (eszembe jutott, hogy azt sikerült felkapnom szaladás közben), s a biciklimet is ott hagytam. Mama mondta, hogy félreáll a kocsival és menjek csak vissza a cuccaimért. Szakadt az eső, és a város lakói épp készültek megnyugodni, mindenki ment haza, összeszedni a menekülés közben összeszedett dolgait, én is megtaláltam a táskámat, és szerencsére senki nem lopott el belőle semmit. Fogtam a biciklimet, és aztán visszabicikliztem mamához, de aztán útközben észrevettem valami török Corset autót (???), amit magammal vittem mamához (?????????), és ezzel szöktünk el végül. Nagyon, NAGYON borzalmas álom volt, még ha nem is tűnik annak. Iszonyatosan remegtem, mikor reggel megszólalt az ébresztő… de aztán visszaaludtam, így fél óra alatt volt egy másik álmom is.
A volt osztályomból néhány fiúval voltam, s valami vizes alagútban kutakodtunk, fogalmam sincs, mi után, de úgy nézett ki az alagút, mint a Camponában a Tropicarium, csak itt ugye nem úszkáltak cápák… Aztán kijöttünk onnan egy kicsit, mert vécéznünk kellett, de nem találtunk mellékhelyiséget sehol, ezért a srácok könnyen elintézték, de nekem hátra kellett mennem egy bokorhoz, ahol senki sem látott, mégis valahogy két kislány termedt mellettem (álmok……….), s aztán megjelent az apukájuk is, aki elkezdte magyarul énekelni a Born This Wayt. Én pedig észrevettem, hogy rajtam is BTW idézetes póló volt, s együtt dalolásztam az apukával. Aztán…. a többire nem emlékszem.
Bocsánat a sok zagyvaságért, de ezt muszáj volt leírnom, hogy kiadjam magamból. Bár már twitteren is megosztottam a két álmom, de akkor még friss volt az élmény. xoxo

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: