even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for augusztus 2011

otp seven – Jace Wayland & Clary Fray (The Mortal Instruments/A Végzet ereklyéi)
Miért szeretem őket együtt? Jace egyszerűen egy tökéletes pasi, azt hiszem, ebbel sokan egyetértünk. Humoros, nagyképű(nek mutatja magát), mégis annyira gondoskodó és féltő, hogy az már fáj. Olyan ‘kívülről-próbálok-elérhetetlennek-tűnni-de-ha-megszeretlek-mindenáron-megvédelek’ típus. Ahogyan pedig Claryt szereti… igazi szerelem. Claryt persze sokszor nem bírom, mert néha átvedlik Cassandra Clare-féle Bellává, mint a legtöbb főhősnő, de ő még mindig jobb, mint Bella. (De Katniss azért meg Clarynél elviselhetőbb.) Amikor kiderül az első könyvben, hogy testvérek (vagyis hát azt hitetik el velük), akkor nehézségek lépnek fel kettejük kapcsolatában (hiszen te sem szeretnél a bátyáddal smacizni, akármennyire is szereted, nem igaz?!). De ugyanúgy szeretik egymást tovább, s mikor kiderül, hogy hazugság volt az egész, újra egymásra találnak (legalábbis ezt olvastam, bocsássatok meg, de még csak a második könyvnél tartok). Ebből kifolyólag pedig nem is nagyon tudok mit írni még ide, csak azt, hogy bár Claryt annyira nem szeretem, Jace borzalmasan jó, kiforrott karakter, és igen is összeillik a csajszival.
Kedvenc momentum: Amikor az első könyvben Jace megmenti Claryt, és együtt ülnek a gyengélkedőben.
Kedvenc idézetek:
A fiú felállt. – Eljött hozzád egy a Néma Testvérek közül. Hodge kül­dött, hogy ébresszelek fel. Igazából felajánlotta, hogy ő maga jön, de ha már hajnali öt van, gondoltam, kevésbé rágsz be, ha valami szépet látsz. [Jace]
– Mármint téged? [Clary]
– Mi mást?’ [Jace]
Végezetül pedig a zene hozzájuk:

otp six – Emily Fields & Maya St. Germain (Pretty Little Liars)
Miért szeretem őket együtt? Maya eleinte olyan tipikus rosszkislány volt, de aztán nem nagyon fektettek hangsúlyt erre a ‘tulajdonságára’, s kiderült, hogy nagyon is aranyos lány. Már kezdettől lehetett látni rajta, hogy ‘fel akarja szedni’ Emilyt, és ő valahogy rögtön tudta, hogy Em más. Ahogy összejöttek, látni lehetett mindkettőjükön, hogy imádják egymást, és engem nagyon letaglózott, amikor Maya elment abba a táborba. Pláne az a rész, amikor Em Caleb segítségével felhívta, s Maya elég fura volt. De baromira örülök, hogy egy epizód múlva újra visszatér! Azt rebesgetik, hogy újra össze is fognak jönni pláne most, hogy Em összeveszett Samarával (de az ő karakterét is bírom amúgy, Claire Holt <3). Szerintem Emaya nagyon édes együtt, úgyhogy… drukkolok.
Kedvenc momentum: A fényképezős jelenet (kiss included, of course). (1×03 – To Kill A Mocking Girl)
Kedvenc idézetek:
Maya: ‘I skipped scary and went straight to Snooki.
Végezetül pedig a zene hozzájuk:

otp five – Caleb Rivers & Hanna Marin (Pretty Little Liars)
Miért szeretem őket együtt? Egyszerűen mert ANNYIRA édesek együtt, s Hanna az egyik kedvenc karim! Az pedig, hogy összejött Calebbel csak még jobbá tette a karakterét. Imádom, ahogy poénkodnak egymással, a sokat jelentő pillantásaikat – és azt, hogy Caleb ‘tette’ ellenére is újra összejöttek. Imádom, amilyen szeretettel szokott Caleb Hannára nézni. Imádom, hogy Hanna által Caleb egy jobb ember lett (na nem mintha nagyon rossz lett volna, de mégis). S azt is imádom, hogy Hanna bármikor számíthat a fiúra – vegyük csak például a jelenetet, amikor a lánya lépcsőn ülve sírt, Caleb pedig ott maradt vele, semmit nem kérdezett, csak ült, de – ott volt mellette. Caleb megjelenése előtt Hanna x Lucas shippelő voltam, de amint Cal megjelent….. Érthető, nem?
Kedvenc momentum: Azt hiszem, megint nem mondok újat, hogy ha a zuhanyzós jelenetet említem (1×18 – The Badass Seed). ABSZOLÚT favorit! Nem csak szexi, de vicces és romantikus is volt egyben. (Na és igen, a khm, zuhanyzó Caleb, khm…….)
Kedvenc idézetek:
Caleb: What’s the matter? Gotta go see your main man Justin’s new movie?
Hanna: It’s not just a movie; it’s his life history.
Caleb: About what, his hair?
Caleb: ‘So, you’re queen of heels and handbags, but out here you’re Dora the Explorer?
Hannától elég nehéz kedvenc idézetet hoznom, mert rengeteg kedvencem van, imádom a humorát xD. Néhány:
Spencer, you do not need to know any more big words. You’re already scary enough to anyone under 50.
I need to ask you guys something, and be totally honest with me: Is one side of my face fatter than the other?’
[Emilynek] This is a gay thing? Emily: No. It’s a brain thing.’
‘Jenna can’t hear us. She’s blind!’

Végezetül pedig a zene hozzájuk:

Úgy gondoltam, mielőtt elkezdődne a holnap (amit személy szerint takarítással kezdek, mert….. mert…… JÖN DEBBY DRÁGÁM <3 *fangörlösködés on* ÉS ANNYIRA JÓ LESZ, ÉS HÚ, ÉS ANNYIT FOGUNK HÜLYÜLNI ÉS HÚ HÚ, HÚ… *fangirl off* Na szóval, úgy gondoltam, hogy le szeretném írni két álmomat, amit ma hajnalban álmodtam valamikor. Szóval, az első álom: valami sorozatgyilkos jött a városba, ahol lakom, és a rendőrök elkezdték követni őt a sok rendőrmotorral meg -kocsival, próbálták elkapni. Az egész falu (falu, eh… kisváros hivatalosan, de nekem FALU.) nagyon meg volt ijedve, mindenki próbált elrejtőzni, elhagyni a várost, vagy valami, ami nem volt egyszerű, mert valamiért senkit nem engedtek ki Dunaharasztiból (ne kérdezzétek miért, tudjátok, milyenek az álmok…). Mi mamával is menekültünk, és el akartam bújni az egyik barátnőmék házában, de mindenki sírva mondta, hogy már nem mehetek be, mert ennyi ember túl feltűnő lenne egy helyen (szintén kérdőjel), mire én zokogva mentem vissza mamához, össze-vissza ölelgettem, és nem tudtam, mi lesz. Mama ekkor talált egy kisbuszt valahol, amibe beszálltunk egy páran, és azzal tekeregtünk a városban, hogy ne keresztezzük a sorozatgyilkos útját (ez is elég érthetetlen momentum, miért nem maradtunk a seggünkön?). Aztán a rendőrök egyszer csak értesítettek minket, hogy a gyilkos elhagyta Dunaharasztit, mire mamával visszamentünk a házunkhoz és a kocsival próbáltuk mi is elhagyni a várost (egy ilyen sorompó volt a határon…?), de alig hogy átértünk a határon, eszembe jutott, hogy menekülés közben eldobtam a táskámat, a telefonomat (eszembe jutott, hogy azt sikerült felkapnom szaladás közben), s a biciklimet is ott hagytam. Mama mondta, hogy félreáll a kocsival és menjek csak vissza a cuccaimért. Szakadt az eső, és a város lakói épp készültek megnyugodni, mindenki ment haza, összeszedni a menekülés közben összeszedett dolgait, én is megtaláltam a táskámat, és szerencsére senki nem lopott el belőle semmit. Fogtam a biciklimet, és aztán visszabicikliztem mamához, de aztán útközben észrevettem valami török Corset autót (???), amit magammal vittem mamához (?????????), és ezzel szöktünk el végül. Nagyon, NAGYON borzalmas álom volt, még ha nem is tűnik annak. Iszonyatosan remegtem, mikor reggel megszólalt az ébresztő… de aztán visszaaludtam, így fél óra alatt volt egy másik álmom is.
A volt osztályomból néhány fiúval voltam, s valami vizes alagútban kutakodtunk, fogalmam sincs, mi után, de úgy nézett ki az alagút, mint a Camponában a Tropicarium, csak itt ugye nem úszkáltak cápák… Aztán kijöttünk onnan egy kicsit, mert vécéznünk kellett, de nem találtunk mellékhelyiséget sehol, ezért a srácok könnyen elintézték, de nekem hátra kellett mennem egy bokorhoz, ahol senki sem látott, mégis valahogy két kislány termedt mellettem (álmok……….), s aztán megjelent az apukájuk is, aki elkezdte magyarul énekelni a Born This Wayt. Én pedig észrevettem, hogy rajtam is BTW idézetes póló volt, s együtt dalolásztam az apukával. Aztán…. a többire nem emlékszem.
Bocsánat a sok zagyvaságért, de ezt muszáj volt leírnom, hogy kiadjam magamból. Bár már twitteren is megosztottam a két álmom, de akkor még friss volt az élmény. xoxo

otp four – Dan Humphrey & Blair Waldorf (Gossip Girl/A pletykafészek)
Miért szeretem őket együtt? Imádom, mennyire valódi a kettejük közt lévő kapcsolat. Blair mindig is úgy tett, mintha nagyon utálná Dant, de ez soha nem volt így, csak próbálta ‘megtartani a hírnevét’. Dan azonban mindig is próbált segíteni Blairnek, már az első évadban is – vegyük csak a 4. részt, amikor is Dan volt az egyetlen, aki tanácsokkal látta el Blairt, mikor az anyja kiakasztotta. A 18. részben pedig együtt összeálltak, hogy bosszút álljanak Georginán. Majd a 3. évadban szintén Dan az, aki segít Blairnek beilleszkedni az NYU-ra. A 4. évadban pedig, még ha eleinte nem is akarják beismerni, barátokká, majd szerelmesekké válnak… mert igen, én TUDOM, hogy Blair is érez valamit Dan iránt, csak túlságosan is el van vakulva a ‘herceg és boldogság végre az enyém’ gondolattól. S persze, én is tudom, hogy a sorozat végén úgyis Chair lesz, de, de… azért kaphatnánk pár epizód Dairt, nem igaz? Pláne, hogy a sorozat producere is dare to Dair. Bevallom, hogy sokáig, nagyon sokáig igazán intenzív Chair shipper voltam – de a 4. évadban nagyon megutáltam Chuckot. Annyira ellenszenvessé tették a karakterét, miközben meg sok ember szíve elhúzott Dair felé, s azt gondolom, ez nem véletlen. Chuck és Blair a rosszat hozzák ki egymásból, ahogy ez el is lett mondva, s közös témájuk se nagyon sincsen a ‘játékokon’ kívül. Dannel azonban nem kevés közös téma van: könyvek, filmek, múzeumok, és még sorolhatnám.
Kedvenc momentum: Egyértelmű, hogy a csók. (4×17 – Empire of Son) Azt viszont elég szemétségnek tartom, hogy már két Dair csók is volt a sorozatban, amit vagy istentelenül rossz minőségben, vagy pedig csak félig láthattunk. Úgyhogy én KÖVETELEK egy normális csókot. És szinte biztos vagyok benne, hogy meg is fogjuk kapni. Van még egy jelenet, amit imádok, és Dairhez kapcsolódik: mikor Eric kijelenti Dannek, hogy totál bele van zúgva Blairbe. (4×18 – The Kids Stay In  The Picture)
Kedvenc idézetek:
Dan: ‘[Eric: Do you like her?] What? No no no. I don’t like her. No, of course not. Not at all. I’m just curious. And you, I mean, she does… she does smell nice.‘ Blair: ‘I’m really sorry, S. I guess I was in denial. I didn’t want to admit that I’d begun to understand the Humphrey appeal.
Végezetül pedig a zene hozzájuk:

otp three – Draco Malfoy & Hermione Granger (Harry Potter)
Miért szeretem őket együtt? Talán fura lehet, hogy őket is shippelem, de mégis így van – habár korántsem szeretem azért annyira őket együtt, mint Ront és Hermionét. Mégis megfogott bennük az, hogy annyira ellentétes a két karakter, mégis rengetegen összehoznák őket. S bár a valódi Harry Potterben soha nem jöttek volna össze, nagyon szépen megírták néhány fanficekben (karakterhűen) mégis azt, ahogy egymásba szeretnek. Tom és Emma között szerintem amúgy is van egy kis vonzalom, ha pedig karakterként tekintünk rájuk, akkor igenis lehetne azt mondani, hogy ‘izzik köztük’ a levegő.
Kedvenc momentum: Oké, ez elég nehéz, mivel mind a könyvben, mind a filmben ugyebár olyan jelenetek vannak, amikben utálják egymást és folyamatosan bántják is a másikat, ezért nem tudok felhozni ilyen jelenetet. Talán a hetedik könyv utolsó fejezetét, amiben annyira nem tapintható az utálat a trió és a felnőtt Draco között. (Mondanám, hogy írok pár sort a kedvenc Dramione fanficemből, de nem igazán szoktam ficeket olvasni.)
Kedvenc idézetek:
Draco [a filmből, Monstronak]: ‘Te tudsz olvasni?’
Végezetül pedig a zene hozzájuk:

Utálom a vasárnapokat, ezek a legrosszabb napok egész héten. Pfej. Unalmas, hosszú, és egész álló nap olyan ‘semmit-nincs-kedvem-csinálni’ hangulatom van. Igen, ma is… Alig várom a holnapot, mert holnaptól végre nem lesznek szabin a szüleim, én pedig egész nap a macskámat fogom nyúzni, naná! Ráadásul a héten remélhetőleg jön át debbusom, és itt is alszik. Alig várom, kíváncsi vagyok, mennyi mindent fogunk összemarhálkodni! Az a gond csak, hogy anno megígértem neki, mikor jön, készíthet rólam képeket a szupcsi gépével, és hát, állom a szavam ugye… úgyhogy majd megpróbálom jól kicsípni magam, de kétlem, hogy lesz belőle bármi is, pláne, hogy egy normális göncöm sincsen… Micsoda gondok, igaz? :D Annyira szar a kedvem ráadásul, hogy zenét sem bírok hallgatni, mert megőrülök tőle, csakis a szöveg nélküli instrumentalokat vagyok hajlandó elviselni – úgyhogy most Yiruma albumait hallgatgatom. Nemsokára erőt veszek magamon, és megnézem a PLL-t, habár nem túl sok kedvem van hozzá, mint azt már előbb is írtam. Teszteket írogatni lenne kedvem, de most komolyan, töltsem meg egy nap ezt a kis szerény blogot tizenvalahány bejegyzéssel? Ehh, és akkor mi marad holnapra, meg azutánra? Majd este még hozok egy újabb kedvenc OTP-t, aztán meg… aztán meg majd remélhetőleg hamarosan itt a holnap, és happiness (is all around lalala). xoxo


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések