even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for szeptember 2011

Oké, ez a cím most így elég hülyén hangzik, de valahogy nem találtam ki frappánsabbat. (Ja és megjegyzem, a nosztalgiás-bőgös-mamátakarok hangulat elmúlt, most már pörgök : D) Hobbim körmös blogokat/oldalakat/whatever nézegetni, és mindig vannak olyan köröm dizájnok, amikre csak ránézek, és rögtön szerelembe esek :D. Ilyenek hoztam most, nem valószínű, hogy bármelyiket is a közeljövőben meg fogom valósítani, főleg ami műkörömre való, de majd olyan 1-2 éven belül… :D Nem rangsoroltam a körmöket, csak úgy random beraktam a tíz kedvencemet.

number one

number two

number three

number four

number five

number six

number seven

number eight

number nine

number ten (úristen, igen, ezt egyszer nagyon kipróbálnám xD)

Az idézet gyermekkorom egyik kedvenc meséjéből – animéjéből, mint később kiderült – származik. Talán ez volt a legelső anime, amit láttam. Körülbelül olyan hét vagy nyolc éves lehettem, amikor megláttam az erzsébeti intersparban az Ezüst Nyíl 1. VHS kazettát a polcon, és rögtön kértem mamát, hogy vegye meg (igen, ez akkoriban még ilyen egyszerűen ment…). Hazaértünk és az volt az első dolgom, hogy megnéztem. Nagyon tetszett, épp ezért mondtam mamának, hogy a többi részét is szeretném megkapni (négy volt összesen). A következő héten már megvolt mind a négy, és a többi részben sem csalódtam. Imádtam Ezüst Nyilat. No meg a többi kutyát is. Ja igen, és akkor most elárulom, miről szól az anime: Az Ohu hegyekben vérszomjas medvék élnek, élükön Álmatlan áll, aki – mióta Fábián vadász kilőtte jobb szemét – nem alszik téli álmot, és emberekre támad. Álmatlan és csapata ellen vannak a vadászok és a különleges medvevadász kutyák. Ezüst Nyíl is egy lesz közülük, mikor Fábián magához veszi, és nagyszerű medvevadász kutyát nevel belőle. Egyik nap Ezüst Nyíl és a gazdája, Dániel egy vadkutya falkával találkozik a hegyekben, akikről kiderül, hogy hadsereget toboroznak a gonosz medvék ellen. Ezüst Nyíl elhagyja Dánielt, hogy csatlakozhasson a falkához, hogy együtt legyőzhessék Álmatlant és az erődjét.
Az anime elmondhatatlanul megindító, századjára nézem újra végig, de még mindig tudok rajta bőgni. (Ami nálam nagy szó, mert én nem szoktam filmen/sorozaton/whatever bőgni…) A magyar változatot egyébként már nem nézem, habár a magyar szinkron szerény véleményem szerint sokkal jobb, mint a japán, de a nyugaton kiadott 4 VHS kazettás sorozat nem kicsit van cenzúrázva a jónépnek. Rengeteg fehér folt marad az emberben, ha nem látja az eredeti, 21 részes változatot (mint ugye egy rendes anime, kb. húsz perces egy rész). Kulcspontosságú részeket is kivágtak, sajnos… már kisgyerekként is voltak fura dolgok, olyanok, amiket nem értettem, de hálisten most már értem.
Istenem, az egész gyerekkoromat fel tudnám idézni, miközben nézem… minden egyes jelenethez tudok kapcsolni egy személyes élményt, ugyanis abban az évben, mikor megkaptam a kazettákat, mást sem néztem, csak ezt. Emlékszem, ahogy a negyedik részt nézve zabáltam azokat a kis húsgolyókat, amiket annyira szerettem, és amiket a mama mindig kivételesen nekem csinált… mennyivel más volt akkor még minden.
És hogy miképp került elő az Ezüst Nyíl most, így durván két év után? (Kb. két éve láttam utoljára, akkor már az eredetit.) Erről álmodtam. A végső harcjelenetről. Nem tudom, miért, és hogyan – de így volt. Úgyhogy kb. az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy felkutattam a szobámat a DVD után. De aztán végül megtaláltam, úgyhogy király. Lehet, hogy a történet olyan gagyinak tűnik, meg hogy jaj, anime… de én tényleg, csak ajánlani tudom, korosztálytól és nemtől függetlenül, mert tényleg tanulságos és megható ‘mese’. Én el sem tudom mondani, mennyire fontos ez az anime nekem. Az egész gyerekkorom….
Végezetül hallgassátok meg a két legszebb számot az animéből. Gyönyörűek.
[ui.: közben felhívtam mamát, és megkérdeztem, hogy végignézzük-e egyszer. együtt. mondta, hogy persze, én meg már előre készülök arra a napra. olyan jó lesz átölelni, és felidézni a régebbi időket. mint már írtam, az időt, amikor még minden normális volt…]

Hát helló! Régóta nem írtam ide blogos bejegyzést, nem mintha olyan nagyon hiányolhatjátok xD. (Jézus, ez nagyon helytelen így, de lusta vagyok máshogy megfogalmazni. Bocsi.) De most nagyon unatkozom, és van is kedvem írni, úgyhogy igyekszem összetákolni (az utóbbi időben feltűnt, hogy különösen gyakran használom ezt a szót) valami értelmességet ide.

A mai nap tök jó volt. Úgy értem, kezdünk összeszokni az osztállyal, mármint egy kisebb csoport (= haladó angol csoport, leginkább), és ez tetszik. Nagyon jófejek az osztálytársak, mármint a legtöbb. Mert például, van egy teljesen antiszoc gyerek, aki hát… scary. Creepy. Enyhén szólva. Be kellett vinni egy adatlapot képpel megtoldva az ofőnknek, és ő nem hozta be a megadott a napra. Ennek okát pedig így határozta meg: „sajnálom, de apám részeg volt, ezért nem tudott lefényképezni”. És ezt halál komolyan állította. Semmi poén. Pókerfész. Persze a mi arcunkon kevésbé maradt ám ott az a poker face… istenem, de röhögtünk. Borzalmas egy alak, de tényleg.

Petrával volt egy kisebb gondunk, de azt hiszem, jó úton haladunk, hogy megoldjuk ezt. Nem vagyunk feltétlenül együtt egész nap, de ez így jó szerintem, meg amúgy sem nagyon bírom azokat, akikkel ő van. Vagyis hát, csak egyiküket, de mindegy…

A tanáraink is marha jófejek – többségében –, van nekünk is egy saját Binns professzorunk :D. Ami annyira nem jó, de ezzel szoktunk hülyülni. Kedvenc tanáraim az irodalom-önismeret-nyilvánosbeszéd-média tanárnő, meg a tankönyves angolt tartó tanárnő :D. Az előbbi rohadt nagy arc („A falnak is FILA van.” xDDDDDDDDDDDD Ezen még mindig szakadok.), az angoltanár meg szimplán jófej, és annyira jól beszél angolul. A kommunikációs angol tanár például nagyon bizarrul ejt ki néhány szót… (actually=ekcsöli, interesting=intereszting, stb.) De majd megszokjuk, remélhetőleg.

Szóval, úgy összességében, nagyon jól érzem magam a suliban. Na jó, még nem nagyon, de már majdnem nagyon :D. Októbertől végre kajálok is, úgyhogy nem kell egész nap szendvicsekkel tömnöm magam.

Kábé fél órával ezelőtt kiolvastam a Vámpírakadémia (by Michelle Read) sorozat második kötetét, és hú, de imádtam! Az utolsó oldal valami fenomenális (vajon miért…), még az sem zavart különösebben, hogy egy kellemes karaktert *SPOILER* megöltek *SPOILER VÉGE*. Van ilyen, sajnos. Így legalább hihető volt a sztori.

Ma még megnézem (vagy nem) a The Lying Game Pilotját, aztán már nem iktatok be új sorit a már előre eltervezettek mellé. Így összesen kb. 10 sorozatot nézek, ez pont elég, még sok is… A Glee-t így sem tudom, mikor fogom befejezni. Majd egyszer.

Ennyi voltam mára, bocsánat a sok szmájliért, de most muszáj volt. xoxo, sunny

Múlt hét csütörtökön (magyar idő szerint pénteken) debütált a CW legújabb sorozata, a The Secret Circle, ami egy Cassie nevű lányról (Britt Robertson) szól, aki rögtön a rész elején elveszti édesanyját egy tűz okozta balesetben, és ezért a nagyijához költözik. Ott pedig néhány titokzatos helyi fiatal felvilágosítja a lányt, hogy márpedig ő boszorkány. No igen.

Különösebb elvárásokat nem fűztem a Pilothoz, meg úgy alapból a sorozathoz sem, talán épp ezért nem is csalódtam. Még nem eléggé indult be a cselekmény, de nem is gondoltam, hogy be fog, kell néhány rész, mire belerázódik a sorozat. Ez anno a TVD-nél is így volt, istenem, de utáltam… aztán most nini, az egyik kedvenc sorozatom. De maradjunk a TSC-nél. Személy szerint nem tetszett, hogy rögtön meghalt Cassie anyja, aki így árva lett (ugyanis az apja 16 éve egy ‘balesetben’ szintén meghalt), de akár megbarátkozom a gondolattal, akár nem, attól még így marad. Akire én nagyon kíváncsi voltam a sorozatban Britten kívül, az Phoebe Tonkin, gondolom sokan ismerték őt már ezelőtt is, ha más nem a H2O-ból (én is onnan ismerem, és imádtam őt is, meg a karakterét is). Még különösebben nem alakított jól, vagy rosszul, kicsit fura Cleo után megszokni ezt a rosszlány stílust, de majd belejövök.

Nagy durranás nem volt, de mint már említettem, úgyis pár rész után derül csak ki, hogy jó lesz-e a sori, vagy pedig nem. Eddig egyik szereplő sem tűnik ki a többi közül, de remélem, velük sem lesz gond később. Jaj, de, bocsánat, Adam apukája bejön :D. Ha már Adamnél tartunk, az nem tetszett, hogy már most egy úgymond szerelmi szál alakult ki közte meg Cassie között, mert ha jól értettem a soriban, akkor az ő együttlétük meg van írva a nagy könyvekben. És hogy ennek még jelentősége lesz.

Pontozás következik, és én a Pilotra egyelőre 5/10 pontot adok.

Oké, Petra azt mondja, hogy túl pesszimista vagyok, de nekem akkor sem tetszik az órarendem XD. Igazából, már csak az bassza a csőrömet, hogy holnap nekünk 6 óránk lesz, míg a drága srácoknak csak 5, ugyanis a 6. óra az tesi a lányoknak -.-. Csütörtökön is lány tesi az első óra, szóval a fiúknak nem kell bemenni… És valószínű, hogy lyukas óránk sem lesz, mert az egyik fiú tesire az ofőnk beiktat egy anatómia órát :D:D. Marha jó, tényleg. A csütörtök nem is izgat, mert macerásabb lenne később bemennem, és hát ki nem szarja le, hogy ők otthon alszanak, de a holnap 6. óra… Imádok korán itthon lenni, és inkább kelek korábban, mint hogy későn érjek haza… Ja, és pénteken is 6 óra, pedig azt hittük, hogy – a múlt héten alapulva – csak 5 óránk lesz. Na, de ez az órarend valószínűleg változik még, szóval reménykedhetünk… Vagy nem.

Találtam egy tesztet deviantarton, és gondoltam lefordítom (no meg kitöltöm), mert unatkozom xD. Pár kérdést (jó, sokat) kiszedtem, mert vagy hetven volt, de annyira nem volt most energiám.

1. Mit hallgatsz most?
“California Girls” by Katy Perry ft. Snoop Dog

2. Honnan van a póló, amit most viselsz?
Röhögni fogtok, de egy szál melltartóban ülök itt a gép előtt… (kurva meleg van + senki nincs itthon xD)

3. Kibírnál egy napot evés nélkül?
NEM!

4. Mennyi időbe telik lezuhanyoznod?
Hat-hét perc.

5. Mit ittál legutoljára?
Nestea-t.

6. Mi volt tegnap este a vacsorád?
Spenót grillcsirkével.

7. Szerelmes beléd valaki?
Nem tudom… Kétlem. xD

8. Káromkodsz a szüleid előtt?
Nem.

9. Utál valaki?
Biztosan xD.

10. Mit csinálsz ma este?
Kockulok.

11. Gondolod, hogy mindenki érdemel egy második esélyt?
Ez függ attól, hogy mivel halasztották el az első esélyüket.

12. Tetszett már valaki, aki idősebb volt nálad?
Persze. Na, nem ilyen tíz-húsz évvel idősebbekre kell gondolni…

13. Megvan a napi 8 óra alvásod?
Nem igazán, de olyan 7 órát általában mindig tudok aludni.

14. Tartóztattak már le?
Nem, szép is lenne…

15. Hiszel abban, hogy “jó tett helyében, jót várj”?
Nem.

16. Legutoljára, mikor elmentél otthonról, hova mentél?
A piacra.

17. A szobádban rend vagy rendetlenség van?
Rendetlenség…

18. Van bármilyen “különleges képességed”?
Nincs sajnos, és semmiben sem vagyok kiemelkedően tehetséges, inkább sok mindenben egy kicsit. De én az előbbinek jobban örülnék.

19. Mikor voltál utoljára irigy valamire/valakire?
Ma.

20. Jó kedved van most?
Nem, mert anyámék elmentek valahova, ahova én nem akartam menni, és kiderült, hogy ingyen vattacukrot osztogatnak. És nekem nem fognak hozni. #fml

21. Szoktál energiaitalt inni?
Nem, mert elalszom tőlük.

22. Szeretnél piercinget vagy tetkót a jövőben?
Tetkót igen. Nem is egyet.

23. Ha bárkit kitörölhetnél az életedből, ki lenne az?
Nincs ilyen ember jelenleg…

24. Jól telt a 2009-es évad?
Nem nagyon emlékszem rá, de azt hiszem, nem igazán.

25. Legutoljára, mikor azt mondtad valakinek, hogy “szeretlek”, komolyan is gondoltad?
Igen.

26. Szerinted az emberek rossz dolgokat gondolnak rólad?
Nem hiszem.

27. Hosszú, vagy rövid haj?
Hosszú.

28. Sátoroznál egy tengerparton, a szabad ég alatt?
Még szép.

29. Milyen volt ma az idő?
Kurva meleg.

30. Mi volt ma reggel a legelső gondolatod?
“Majd megfagyok, inkább visszaalszom.”

31. Van valaki, aki nem kedvel téged?
Persze, biztos van.

32. Ki volt a legutóbbi személy, akivel fotózkodtál?
Petra.

33. Hol szeretnél élni majd, ha idősebb leszel?
Írországban.

34. Gondolod, hogy meg fognak változni a dolgok a következő néhány hónapban?
Abszolút.

35. Az utolsó dolog, amit csináltál tegnap lefekvés előtt?
Reagot írtam.

36. Ébren leszel holnap 7 óra előtt?
Nem valószínű.

37. Egyedül fogsz aludni ma?
Igen xD.

38. Pofoztál már meg bárkit is?
Igen.

39. Viselsz valamit, amit mástól kértél kölcsön?
Nem.

40. Kimennél az utcára úgy, ahogy most kinézel?
HELL, NO! Alsóneműben? XD

41. A szüleid mindent tudnak rólad?
Inkább semmit sem…

42. Meddig maradtál fent tegnap?
Kb. este tizenegyig.

43. Taszítónak tartod, ha valaki dohányzik?
Igen, igen és igen.

Ne kérdezzétek, miért ez a cím, semmi jó nem jutott eszembe, úgyhogy ez lett, mert pont a When You’re Gone-t hallgatom. Pont.
Szóval, szeptember elseje :D. Sokaknak ma volt az első napjuk a suliban… köztük nekem is. Elfogadható volt, habár kissé unalmas. Mondjuk én már alig vártam a mát, kezdett elegem lenni ebből a nyár végi semmittevésből, és nagyon kíváncsi voltam/és vagyok még mindig, hogy milyen lesz, úgy az egész. Az osztályfőnökünk nagyon szigorú, de jófejnek tűnik és van humora is, csak vele nem szabad humoroskodni. A tornaterem, konditerem és az ő irodája közelében van a termünk, pont azért, hogy szem előtt legyünk… a tanárainkat is ő választotta ki, úgyhogy remélhetőleg jó tanáraink lesznek, szigorúak is, de jól fognak tanítani – ami pedig egy előny. Az osztályról úgy összességében még nem alakult ki véleményem, ergo alig ismertem meg valakit a céből a GT-ben, de akiket eddig nagyjából megismertem, azok mind jófejek. Holnap énekkel kezdünk, majd angol, tesi, angol és megint angol (vagy pedig matek, ez még nem derült ki), délben végzünk is, úgyhogy jó napunk lesz :3. Az éneket utálom, de remélhetőleg most jobb tanárt kapunk ugyebár, mint általánosban… akkor is csak miatta utáltam a tantárgyat. Alig várom, hogy megkapjam a teljes órarendet, bár lehet, hogy utána meg majd rá se akarok nézni, de azért remélem, annyira borzalmas nem lesz. A büfé is elég korrekt, az üdítő nagyon drága, viszont a reggelit tuti ott fogom megvenni (és/vagy az ebédemet az első hónapban). Egy bazi nagy hotdog került 180 forintba, és a büféscsaj azt mondta, rengetegféle szendvicse szokott lenni, csak még mivel év eleje van, nem kaptak meg  mindent. Úgyhogy… vigyázz büfé, jövök :3.
Az is kiderült, hogy a Neumannban bevett szokásnak számít a három puszi köszönés, úgyhogy elkezdhetünk izzasztani az arcunkat meg a szánkat, mert sokat fogunk pusziszkodni. (Nem igazán tudom, hogy most ennek örüljek-e, vagy inkább ne xD.) Nálunk ez annyira volt szokás, hogy ha eszünkbe jutott, akkor adtunk egymásnak puszit, ha nem, akkor nem. Körülbelül egy ember volt, akivel rendszeresen így köszöntünk… na, ő például szeretett pusziszkodni.
De ennyit a puszikról meg az egyéb finomságokról. Kiderült, hogy Zénó a DÖK elnöke, Viktor meg szintén valami fontos szerepet tölt be, és jövőhéten majd az osztályból valakinek mennie kell a gyűlésre. Mivel eddig senki nem akart jelentkezni, ezért valószínűleg majd Orbán bácsi fogja kinevezni a két “önkéntest” xD. Csak ne én legyek… mindig is szerettem más dolgait megszervezni, csak rájöttem, hogy mindig rosszul csinálom. Úgyhogy inkább… kösz, nem.
Holnap ötkor kelés, vagy fél hatkor. Alig várom… :D De tényleg várom amúgy, van bérletem is, és majd’ kiugrok a bugyimból izgatottságomban, hogy belecsöppenjek a tömegközlekedés csodái közé xDDDDDDD. Cheers to the freakin’ weekend péntek. (csak hogy egy kicsit rímeljen)


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések

Hiba: a Twitter nem válaszol. Kérlek várj néhány másodpercet, mielőtt frissítenéd az oldalt.