even when you're sleeping, keep your eyes open

howl in honor for the dead and celebrate with the survivers

Posted on: 2011. szeptember 25. vasárnap

Az idézet gyermekkorom egyik kedvenc meséjéből – animéjéből, mint később kiderült – származik. Talán ez volt a legelső anime, amit láttam. Körülbelül olyan hét vagy nyolc éves lehettem, amikor megláttam az erzsébeti intersparban az Ezüst Nyíl 1. VHS kazettát a polcon, és rögtön kértem mamát, hogy vegye meg (igen, ez akkoriban még ilyen egyszerűen ment…). Hazaértünk és az volt az első dolgom, hogy megnéztem. Nagyon tetszett, épp ezért mondtam mamának, hogy a többi részét is szeretném megkapni (négy volt összesen). A következő héten már megvolt mind a négy, és a többi részben sem csalódtam. Imádtam Ezüst Nyilat. No meg a többi kutyát is. Ja igen, és akkor most elárulom, miről szól az anime: Az Ohu hegyekben vérszomjas medvék élnek, élükön Álmatlan áll, aki – mióta Fábián vadász kilőtte jobb szemét – nem alszik téli álmot, és emberekre támad. Álmatlan és csapata ellen vannak a vadászok és a különleges medvevadász kutyák. Ezüst Nyíl is egy lesz közülük, mikor Fábián magához veszi, és nagyszerű medvevadász kutyát nevel belőle. Egyik nap Ezüst Nyíl és a gazdája, Dániel egy vadkutya falkával találkozik a hegyekben, akikről kiderül, hogy hadsereget toboroznak a gonosz medvék ellen. Ezüst Nyíl elhagyja Dánielt, hogy csatlakozhasson a falkához, hogy együtt legyőzhessék Álmatlant és az erődjét.
Az anime elmondhatatlanul megindító, századjára nézem újra végig, de még mindig tudok rajta bőgni. (Ami nálam nagy szó, mert én nem szoktam filmen/sorozaton/whatever bőgni…) A magyar változatot egyébként már nem nézem, habár a magyar szinkron szerény véleményem szerint sokkal jobb, mint a japán, de a nyugaton kiadott 4 VHS kazettás sorozat nem kicsit van cenzúrázva a jónépnek. Rengeteg fehér folt marad az emberben, ha nem látja az eredeti, 21 részes változatot (mint ugye egy rendes anime, kb. húsz perces egy rész). Kulcspontosságú részeket is kivágtak, sajnos… már kisgyerekként is voltak fura dolgok, olyanok, amiket nem értettem, de hálisten most már értem.
Istenem, az egész gyerekkoromat fel tudnám idézni, miközben nézem… minden egyes jelenethez tudok kapcsolni egy személyes élményt, ugyanis abban az évben, mikor megkaptam a kazettákat, mást sem néztem, csak ezt. Emlékszem, ahogy a negyedik részt nézve zabáltam azokat a kis húsgolyókat, amiket annyira szerettem, és amiket a mama mindig kivételesen nekem csinált… mennyivel más volt akkor még minden.
És hogy miképp került elő az Ezüst Nyíl most, így durván két év után? (Kb. két éve láttam utoljára, akkor már az eredetit.) Erről álmodtam. A végső harcjelenetről. Nem tudom, miért, és hogyan – de így volt. Úgyhogy kb. az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy felkutattam a szobámat a DVD után. De aztán végül megtaláltam, úgyhogy király. Lehet, hogy a történet olyan gagyinak tűnik, meg hogy jaj, anime… de én tényleg, csak ajánlani tudom, korosztálytól és nemtől függetlenül, mert tényleg tanulságos és megható ‘mese’. Én el sem tudom mondani, mennyire fontos ez az anime nekem. Az egész gyerekkorom….
Végezetül hallgassátok meg a két legszebb számot az animéből. Gyönyörűek.
[ui.: közben felhívtam mamát, és megkérdeztem, hogy végignézzük-e egyszer. együtt. mondta, hogy persze, én meg már előre készülök arra a napra. olyan jó lesz átölelni, és felidézni a régebbi időket. mint már írtam, az időt, amikor még minden normális volt…]

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: