even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for október 2011

A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg, bár mára már az egész világon elterjedt. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja. Október 31-én tartják.

Jó rég írtam már ide… jó, persze, azt leszámítva, hogy az előbb posztoltam az Olvasók viadala posztot. Nem tudom, mostanság nincs kedvem blogolni, meg nem is nagyon tudnék mit. Persze, zajlik az életem, de semmi említésre méltó dolog nem történik úgy nagyon… Imádom az új osztályomat, az új sulimat, mindent, imádok iskolába járni is – ami nálam nagy szó. A szünetet se nagyon vártam, mert hogy szoktak nekem telni ezek a szünetek? Itthon ülök, eszek, gépezek, eszek, gépezek, megint eszek és megint gépezek. De elhatároztam, hogy most nem így fog eltelni, majd kitalálunk valamit – mindegy, hogy a régi vagy az új osztálytársaimmal. Csak ne kelljen otthon ülnöm!
Tegnap volt egyetlen Petrám születésnapja, immáron 15 éve él és lélegzik, ez annyira csodás! Ennek örömére tegnap találkoztunk a Deákon, majd Fogaskerekűvel felmentünk a Normafához. DE még ez előtt a Déli pályaudvar környékén elmentünk a kis ábécébe, vettünk egy liter tejet, öt kiflit meg szalámit, és a Normafánál, egy kis, hangulatos játszótérnél az erdőben elfogyasztottuk az előbb felsorolt élelmiszereket. Baromi hangulatos volt, de tényleg. Őszi színek vettek körbe minket, gyerekzsivaj, és a kürtös kalács illata. Sokat fotóztunk, Petra imádja az őszi színeket, és azt hiszem, most már én is. Nagyon jól éreztük magunkat, pedig a kapcsolatunk egy kissé zötyögős lett, amióta egy suliba járunk, ugyanis soha nincs közös témánk. De mintha ez a probléma elszállt volna, tegnap nagyon jól éreztük magunkat együtt. És arra jutottunk, hogy attól, mert nem vagyunk együtt egész nap, még mindig legjobb barátnők vagyunk, és – nagyon remélem – azok is maradunk.
Ezek után pedig én most már a novembert várom nagyon, ami már nincs messze. Imádom a novembert! Nem csak azért, mert születésnapom lesz, hanem azért is, mert mindig novemberben megyünk felújítani a ruhatáramat meleg dolgokkal, és ALIG VÁROM már a nagy bevásárlást! Habár van egy olyan sejtésem, hogy a nagy annyira nem lesz nagy, csupán kabátot, pulóvert meg legfeljebb csizmát kapok, de az is valami. Szóval igen, én imádom a novembert, de anyám aligha. Persze ez engem mióta zavar?!

Elérkezett az idő, hogy a 3. témát is kidolgozhatom. Még mindig nagyon tetszik a kihívás (salala), egyre jobban várom a Mockingjay megjelenését is! :D

HARMADIK TÉMA (OKTÓBER 23-TÓL NOVEMBER 22-IG):
Ha Te lennél a rendező hogyan készítenéd el a filmet/filmeket? Trilógiában jelentetnéd meg, vagy (mint a felröppent pletykák szerint) az utolsó részt két szakaszra bontanád? A már meglévő, ismert színészekkel dolgoznál, vagy lenne akit lecserélnél, mert olvasás közben nem így képzelted el az adott karaktert, akit majd játszani fog? Ha csere történne, ki vagy kik lenne/lennének a cseréd/cseréid?

Mivel még az utolsó, harmadik kötetet nem olvastam, ezért nem tudom, hogy az utolsó filmet darabolnám-e – valószínűleg nem, mert nem vagyok a darabolás híve. Meg maga a könyv sem olyan hosszú szerintem, hogy két részre kéne osztani.
Én alapjába véve meg vagyok elégedve a szereplőkkel, de Katniss megtestesítőjét lecserélném Emily Browningra (hiába, kedvenc színésznőm, imádom a csajszit, és én rögtön őt képzeltem el Katnissként, habár elég törékeny megjelenése van Emmsnek, de ezen szerintem lehetne változtatni), és Cinnát is lecserélném. Nem tudom, kire, de az biztos, hogy Cinnát nem így képzeltem el. A többiekkel nagyjából meg vagyok elégedve, Hutchersont például imádom Peeta-ként. De tényleg.

Belevonnád-e az írónőt a forgatókönyv írásába? Konzultálnál-e vele bizonyos jelenetek végett?

Mindenképpen. Számomra fontos lenne, hogy a film hűen tükrözze a könyv hangulatát, és hogy kövesse a könyvbeli eseményeket, ehhez pedig mindenképpen szükségem lenne Suzanne segítségére a forgatókönyvnél. Az Aréna kialakításában mindenképpen nagy segítségemre volna. De minden más jelenetnél is kikérném a véleményét, mert hát mégis csak ő álmodta meg a sztorit, rosszul esne, ha nem tetszene neki a végeredmény.

Melyek lennének azok a részek amiket semmiféleképpen sem hagynál ki a filmből? Melyek lennének azok a jelenetek amiket szíved szerint hanyagolnál?

Szívem szerint semmit nem hagynék ki a filmből, csak az olyan jeleneteket, ahol Gale és Katniss között “izzik a levegő”, hogy úgy mondjam (:P hiába, nem csípem Gale-t). Persze ezt nem gondoltam komolyan, hiszen nem úgy kéne rendeznem a filmet, hogy nekem tetsszen, hanem hogy mindenki másnak. Mint már korábban említettem, szerintem nem annyira hosszúak a könyvek, hogy sok mindent ki kéne hagyni, talán Katniss és Gale vadászatainak, pénzkeresésének a történetét le lehetne rövidíteni, meg Katniss “szenvedését” az Arénában.

Újra itt lennék, ugyanis tegnap még a katasztrófa után találtam egy nagyon szimpatikus kihívást moly.hu-n (voilá), amit most akkor el is kezdek. Sajnos az első témáról lecsúsztam, de sebaj, vár rám még hét.

MÁSODIK TÉMA (SZEPTEMBER 23-TÓL OKTÓBER 22-IG):
Ha interjút készíthetnél Suzanne Collins-al, miket kérdeznél tőle? Írj egy képzeletbeli interjút, amit az írónővel készítesz.

Először körülbelül őrjöngenék, amiért találkozhattam Suzanne-nel, majd megköszönném neki ezt a csodálatos trilógiát, és rázúdítanám örömömet, hogy mennyire várom már a Mockingjay megjelenését itt Magyarországon. Miután is kifangörlködtem (van ilyen szó?) magam, feltennék neki néhány kérdést, amik a következőek lennének:
– Honnan jött az alapsztori ötlete?
– Miért pont fecsegő poszáta?
– Saját fejből pattantak ki a nevek, vagy máshonnan származnak?
– Ki a kedvenc karaktere és miért?
– Eredetileg is trilógiának indult a sorozat?
– Mennyi ideig írta a könyvet?
– Mintázta-e valamelyik karaktert/vagy karakter jellemvonását önmagáról?
– Hallgatott-e zenét a könyv írása közben, és ha igen, milyeneket?
– Mennyi beleszólása van a film munkálataiba? Összességében tetszik a szereplőgárda?

Még rengeteg kérdésem lenne valószínűleg, amik menet közben jutnának eszembe, de ezek azok, amik a legjobban érdekelnek.

Melyik könyvbéli szereplővel találkoznál szívesen a való életben is? Tőle mit kérdeznél, és szerinted mit válaszolna? Készíts egy képzeletbeli interjút valamelyik karakterrel.

Akivel én a legszívesebben találkoznék, az Cinna. Nagyon érdekes és kedves személyiség, érdekelne, milyen lehet élőben.
– Úristen, csak nem Cinnát látom itt magam előtt?!
– Elnézést, ismerjük egymást? Egyébként de, Cinna vagyok, örvendek.
– Nem, ne haragudj, csak olvastam az Éhezők viadala című könyvet, tudod, amiben te is szerepelsz!
– Ó, vagy úgy! Egy rajongó, ha nem tévedek?
– Bizony ám. Feltehetnék neked néhány kérdést, ha már így összefutottunk?
– Persze, csak nyugodtan.
– Először is: mennyire jó a kapcsolatod Katniss-szel?
– Nagyon jó. Olyan, mintha a húgom lenne. Elsőre, amikor megláttam, nem gondoltam volna, hogy ki fogunk jönni, de szerencsére kellemesen csalódtam.
– Ennek örülök. Öröm volt vele dolgozni?
– Igen, az elején ez is nyögvenyelősen indult, de aztán ő is rájött, hogy tehetséges vagyok, és nincs mitől tartania. *mosolyog*
– Hogy ha Peeta és Katniss közül csak az egyikük nyerhetett volna, kinek örültél volna jobban?
– Egyértelműen Katniss, de nagyon örülök, hogy végül mindketten túlélték.
– Egy utolsó kérdés… esetleg vállalsz ruhatervezést?
– *nevet* Hát persze!

Szerinted mi fog történni, milyen titkokra derül fény a 3. kötetben? Mit gondolsz, az írónő be merte-e vállalni valamelyik meghatározó szereplő halálát?

Először is kiderül, hogy mi a helyzet a tizenharmadik körzettel, ez biztos. Valószínűleg az is ki fog derülni, hogy miért és hogyan tört ki évtizedekkel ezelőtt a lázadás a Kapitólium ellen. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan meghatározó karakter, aki meg fog halni, de erre inkább nem térnék ki külön, mert spoileres lenne (igen, sajnos láttam egy-két elejtett dolgot a harmadik könyvről a neten). Én csak abban reménykedem, hogy Katniss és Peeta a végén összejönnek, és Kat is boldog lesz vele.

Nem, nem vagyok jól. De anya folyton mondogatja, hogy az idő majd gyógyít. Igen ám, de az idő nem telik ám el pikk-pakk! Ráadásul úgy csinálnak, mintha Luna csak egy tárgy lett volna, amit pótolni lehet. “Majd szerzünk másikat” – mondják ők. Hát persze. Mert egy másik macska ugyanolyan lesz, mint Luna, nem igaz? Nem kell több állat. Nem, mert mindig mindegyiket elveszítem idő előtt. De hiába fogadom ezt meg, mert úgyis lesz új kismacskánk, szinte biztos vagyok benne. Anya meglát egy nagyon édeset valahol, és nem tudja ott hagyni majd. És akkor megint lesz macskánk. Megint imádni fogom. És megint történik majd vele valami. Megint levert és szomorú leszek. És a kör folytatódik tovább…
Nagyon hiányzik. Eddig ő az a kisállatom, akivel a legtöbb időt el tudtam tölteni, és tényleg nagyon hiányzik. Most lett volna öt hónapos… még az egy évet sem érte meg. Pedig annyira kíváncsi lettem volna, hogy néz majd ki idősebben, vajon kiköpött anyja lesz? Már kicsiként is nagyon hasonlított Gizmóra. De nem, ezt már soha nem tudom meg, mert elment. Nagyon remélem, hogy az idő gyorsan telik, és begyógyítja a sebemet, csak annyira, hogy ne fájjon így.
Nyugodj békében, drága Lunám, mindig szeretni foglak. <3

Ide egy blogbejegyzés akart jönni, de közben megtudtam, hogy apám elütötte az én drága egyetlen cicámat, Lunát. Egy darabig ne számítsatok rám.


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések