even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for március 2012

 

Először is, szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy aki még NEM látta a filmet, és nem is akarja tudni, hogy mi volt benne, hogy volt benne, akkor az ezt a bejegyzést NE OLVASSA EL, MERT TELE VAN SPOILEREKKEL, ugyanis ez egy nagyon részletes, elemző kritikára sikeredett. Én szóltam. :D
Március 21-én voltam az Éhezők viadala premier előtti vetítésén, egy barátom ugyanis nyert jegyeket és elhívott, úgyhogy borzalmasan izgatott voltam már. Augusztus óta tűkön ülök a film miatt, és elég vicces volt, hogy eddig kibírtam, de a vetítés előtti néhány órát már hisztizve és nyafogósan is alig vészeltem át. Hétkor kezdődött a mozi, mi hatra már odamentünk az Allee-ba, és előbb úgy volt, hogy a barátom anyukája beáll a sorba, mi meg addig elmegyünk nézelődni, de kiderült, hogy érkezési sorrendben lehet leülni a kiválasztott helyedre, szóval ha jó helyet akartunk találni, akkor korán bent kellett lennünk. Fél hétkor beengedtek minket, és sikerült széltében-hosszában középen elhelyezkedni, úgyhogy remek helyen ültünk. Fél óráig még ott lézengtünk, beszélgettünk, izgultunk, aztán elkezdődött a film, semmi előzetes nem volt előtte hál’ istennek.
A film azzal kezdődött, hogy Primnek rémálma volt, amiből felriadt, Katniss pedig megvigasztalta. Ezután következett az erdő, a Tizenkettedik kerületben lévő éhezést remekül ábrázolták, teljesen olyan volt, mintha az Afrikában éhező kisgyerekekről mutattak volna egy filmet, csak hát ugye sajnos ők tényleg éheznek… mindegy. Az erdős rész is kicsit át volt variálva, Gale-lel beszélgettek ugye a szökésről, no meg a többiről. Én személy szerint nem bírom túlságosan Liamet, és Gale-t sem, úgyhogy az ő karaktere engem totálisan hidegen hagyott, szerencsére nem is szerepelt sokat.
Na de nem fogom leírni részletesen, hogy mi volt a filmben, milyen sorrendben érkeztek a jelenetek, satöbbi, azt viszont meg kell említenem, hogy rögtön az elején megváltoztattak egy jelentős eseményt, mégpedig azt, hogyan kerül Katnisshez a fecsegő poszátás kitűző. A könyvben ugye Madge adja oda Katnissnek a sorsolás után, a filmben azonban ‘tüzes lányunk’ (így fordították le a ‘girl on fire’-t, látszik, hogy a fordítók nem olvasták a könyvet) a Zugban találja meg egy néninél (talán Greasy Sea-nél? not sure), és tőle kapja ajándékba. Otthon pedig odaadja Primnek, és majd az elbúcsúzásnál adja vissza Katnissnek. Így mondjuk tényleg egyszerűbben el lehetett rendezni a dolgot.
Az Aratásos résznél én baromira hiányoltam a zenét. Persze, így sokkal hatásosabb volt maga a jelenet, hogy amikor kihúzták Prim nevét, akkor síri csönd volt, semmi más, de én már olyan jól odaképzeltem valami drámai zenét. (A Primet játszó színésznő egyébként nagyon szép, meg aranyos, de az arca olyan kis gonosz, úgy értem, hogy ha ránéz az ember, akkor nem az őszinte ártatlanságot látja benne, hanem inkább afféle sznobságot. Velem van a baj, ugye?) Aztán Peetáról már ne is beszéljünk. Az a lenyalt haj, na, az borzasztó volt! Ennek ellenére rettenetesen jó volt az alakítása szerintem.
Ugorjunk egyet a vonatra (az a zene viszont, amit e jelenet előtt bejátszottak, na, az máris jobban tetszett), azok a jelenetek úgy, ahogy vannak, nem tetszettek, maga a jármű baromi jól nézett ki, de Haymitch belépője sem jött be, meg ahogy Katniss viszonyult Peetához, ugyanis nem emlékszem arra, hogy ne állt volna szóba a sráccal, a filmben pedig hozzá sem szólt… Haymitchet meg alapból nem úgy képzeltem el, ahogy a filmben kinézett/viselkedett/satöbbi. Az ebédelős, odadobomakésetHaymitchujjaiközé-jelenet sem volt valami nagy szám. Aztán mikor megérkeztek a Kapitóliumba, eredetileg Katnissnek és Peetának egyszerre kellett volna az ablakhoz rohanniuk, hogy megcsodálhassák az ott lakó embereket, meg magát az országot (??? várost? megyét?), de Katniss ülve maradt, és undorodva bámult a vidáman integető Peetára. No comment… (A kapitóliumiak egyébként iszonyat nevetségesen néztek ki, de tökéletesen ábrázolták őket, ők voltak a legjobbak. :D Maga a Kapitólium ugyan elég egyszínű volt, hiányoltam a szivárványszínű épületeket.)
A rezidencia baromi jól nézett ki, csudijó színek, extramodern berendezések, meg minden, azt nagyon eltalálták. Főleg azt az ablaknaktűnökdeigazábóltévévagyok cuccot Katniss szobájában.
Az ottani étkezések se voltak valami jók, kár, hogy az Avoxot bele se rakták a filmbe. Pedig azért szerintem elég kulcspontosságú momentum a könyvekben. Na jó, annyira nem, de… mégis hiányoltam.
A bevonulások remekül sikerültek, a két tizenkettedikes kiválasztottunknak igazán nagyszerű volt a ruhája, jól megoldották a tüzet, csak Katniss haja volt borzalmas. Cinna a filmben is nagyon szimpatikus volt, persze nem igazán jött át, hogy miért is kedvelték egymást, mert alig volt Katniss-szel közös jelenetük, csak ami kellett. (Jaj, majd kifelejtettem: a Flavius-Octavia-Venia hármast nagyon hiányoltam, ha 2 másodpercre mutatták őket… pedig rájuk voltam a legkíváncsibb, főleg Veniára.)
A gyakorlások jók voltak, habár szerintem az a jelenet, amiben Peeta eldob egy több tíz kilós… követ? csak azért, mert leesik a hálóról, és ezért a többiek kiröhögik, rossz ötlet volt, nem kellett volna bele. Pláne, hogy Katniss mondta neki, mutassa meg mit tud, mert kiröhögik. Hát ok. A vizsgán remekül mutatták be azt, ahogyan a Játékmesterek fikarcnyit sem figyelnek Katnissre, és a rész, amikor is Katniss kilőtte az almát a malac szájábáól, szintén jóra sikeredett. Seneca Crane meg egyszerűen annyira… nem, nem azt mondom, hogy helyes volt, de valami iszonyatosan vonzott benne, jó volt ránézni! (Megemlíteném, hogy olyan jeleneteket is beleraktak a filmbe, ahol is Snow elnök beszélget Senecával a viadalról, a gyengékről, szóval ilyen filozofikus dolgokról csevegnek, gondolom azt azért rakták bele, hogy sejtessenek nekünk valamit az elkövetkezendő lázadásról majd.)
Jaj, a Caesar Flickerman-féle tévé műsor! Az piszkosul jó volt, Tuccit egyszerűen IMÁDOM, ő volt a legnagyobb arc a könyvben, remekül játszotta a szerepét. Itt is jók voltak a ruhák, Katniss-é is nagyon ötletes volt a lángra kapott szoknyával. Ám az a rész, mikor Peeta bevallja ország-világ előtt, hogy fülig szerelmes Katnissbe… a várt reakció elmarad. Katniss arcát mutatják, aki azonban körülbelül semmi reakciót nem  mutat. Ez a rész bántott a legjobban. Mégis hogy a francban tudta ilyen ‘nyugodtan’, pokerface-szel fogadni a vallomást?
Ugorjunk egy nagyot, egyenest az Arénához, amit nagyon jól megoldottak, főleg a Bőségszarut. A viadala elején lévő mészárlást is jól mutatták be, az tetszett nagyon, nem volt túl sok vér, de volt. Elégedett voltam.
Itt meg kell közben említenem, hogy a filmben mutatták a Játékmesterek ‘termét’ is, ahol látható volt az összes mester, a terem közepén pedig ott volt a hiperszupercsúcstechnikai térkép az Arénáról, ahova be-behúzogatták ujjal a dolgokat, a himnuszt, fákat, vizet, időjárást, a mutánsokat, stb. stb. Ez szerintem egy pokolian jó ötlet volt, nagyon érdekes volt látni, hogyan alakítják a Játékmesterek a viadalt.
Katniss túrája az Arénában elhanyagolható, semmi érdekes nem történt, úgyhogy ugorjunk is a vadászdarazsas részhez, ahol is szerintem a hallucinációs részek borzalmasan röhejesek voltak. Nem vicc. A zene, a hangok, a kameramozgások, rendesen meg kellett magam emberelni, nehogy felröhögjek.
Aztán megjelent Ruta, és igen, tudom, hogy eddig szinte csak szapultam a filmet, de a rutás jelenetek se tetszettek túlságosan. Tök máshogy kötöttek szövetséget, teljesen máshogy halt meg a kislány, viszont a halála utáni rész nagyon meghatóra sikerült. Amikor elkezdte virágokkal körberakni Katniss a halott kislányt, és elindult a zene, úgy elkezdtem zokogni! Még jobban rákezdtem, amikor Katniss a három ujjas gesztussal ott hagyta Rutát, és mutatták, ahogy a körzetekben is tisztelegnek Catnipnek.
A barlangos részek elfogadhatóak voltak. Peeta poénjait egy az egyben kihagyták, pedig szerintem azok voltak a legjobb részek ott, viszont annak örültem, hogy Katniss a filmben több szeretetet mutatott a srác irányába, mint a könyvben. A csók pedig remek volt. Ahhoz képest, hogy mennyi mindent megváltoztattak a barlangnál, és mennyi mindent kihagytak. A vérfertőzést meg sem említették. Kíváncsi vagyok, mi lesz Peeta műlábával így. Azért meg kell hagyni, hogy Peeta piszkosul jól álcázta magát, mielőtt Katniss megtalálta volna.
Mikor Katniss elment a lakodalomra megszerezni Peeta gyógyszerét, és Clove megtámadta, már a hajamat téptem attól a rengeteg, gyors kameramozgástól. Jóból is megárt a sok. De utána szerencsére jött Thresh, és nem kellett tovább nézni, ahogy Katniss Clove-val harcol.
Újabb ugrás, ezúttal a mutánsos részhez. Hát uramisten, amikor az első mutáns előbukkant a semmiből, én akkorát ugrottam ültemben, hogy csak na! Tök jól néztek amúgy azok a farkasra hasonlító valamik (mondjuk én inkább néztem őket szelídített fajtájuknak), sajnálom, hogy nem céloztak arra a filmben, hogy minden egyes mutáns az egyik meghalt kiválasztott külsejét ‘kapta’.
A viadal végével semmi gondom nem volt, tökéletesen oldották meg, Cato halálát is. (Hú, micsoda jó pasi volt az is!)
Imádtam a második Caeser-féle műsort is, Katniss gyönyörű volt, és rájöttem, hogy teljesen úgy mosolyog, mint Emily Browning. (Én eredetileg őt képzeltem el Katnissként.) A viadalos tiarák is nagyon tetszettek. A film vége pedig, amikor is Senecát bezárják egy terembe egy tál éjfürttel, na, az volt a tökéletes lezárás.
Na, hogy ha végigolvastátok ezt a jó hosszú kritikát, akkor rögtön az jöhet le, hogy utáltam a filmet. Pedig nem, nem így van, csak nagyon kritikus szemmel néztem végig, ugyanis ez a kedvenc könyvsorozatom, és nagyon nagyok voltak az elvárásaim. Talán épp ezért csalódtam néhány résznél. De összességében, a legtöbbet hozták ki a filmből. Egyértelmű, hogy nem lehetett visszaadni a könyv hangulatát. Aki nem olvasta, annak elég nagy zagyva lehet a film, ugyanis magát a viadalt remekül bemutatták, de a mögötte és az egyéb tettek mögötti tartalmat nem tudták a képernyőkre varázsolni. Ehhez el kell olvasni a könyvet is. Az is megnehezítette a rendező dolgát, hogy ugyebár E/1. személyben íródott a könyv, és azért nem kis narráció van Katniss részéről. (A Twilightban pl. azért mérföldekkel több párbeszéd volt, ott sokkal egyszerűbben ki lehetett küszöbölni az E/1. személyes problémát.)
Összességében azért imádtam, és izgatottan várom a Catching Fire-t, amit ugyan tudom, hogy nagyon messze van, de akkor is. Örülök, hogy Gary Rossnak egy ilyen jó filmet sikerült a könyvekből kihoznia. Biztos, hogy még megnézem többször is moziban. (És mint szerdán, akkor is énekelni fogom a Safe & Soundot a film végén, hangosan, nem érdekel, ki néz hülyének.)

Összesítve: 7.5/10

 


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések