even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for the ‘Blog’ Category

Oké, ez a cím most így elég hülyén hangzik, de valahogy nem találtam ki frappánsabbat. (Ja és megjegyzem, a nosztalgiás-bőgös-mamátakarok hangulat elmúlt, most már pörgök : D) Hobbim körmös blogokat/oldalakat/whatever nézegetni, és mindig vannak olyan köröm dizájnok, amikre csak ránézek, és rögtön szerelembe esek :D. Ilyenek hoztam most, nem valószínű, hogy bármelyiket is a közeljövőben meg fogom valósítani, főleg ami műkörömre való, de majd olyan 1-2 éven belül… :D Nem rangsoroltam a körmöket, csak úgy random beraktam a tíz kedvencemet.

number one

number two

number three

number four

number five

number six

number seven

number eight

number nine

number ten (úristen, igen, ezt egyszer nagyon kipróbálnám xD)

Az idézet gyermekkorom egyik kedvenc meséjéből – animéjéből, mint később kiderült – származik. Talán ez volt a legelső anime, amit láttam. Körülbelül olyan hét vagy nyolc éves lehettem, amikor megláttam az erzsébeti intersparban az Ezüst Nyíl 1. VHS kazettát a polcon, és rögtön kértem mamát, hogy vegye meg (igen, ez akkoriban még ilyen egyszerűen ment…). Hazaértünk és az volt az első dolgom, hogy megnéztem. Nagyon tetszett, épp ezért mondtam mamának, hogy a többi részét is szeretném megkapni (négy volt összesen). A következő héten már megvolt mind a négy, és a többi részben sem csalódtam. Imádtam Ezüst Nyilat. No meg a többi kutyát is. Ja igen, és akkor most elárulom, miről szól az anime: Az Ohu hegyekben vérszomjas medvék élnek, élükön Álmatlan áll, aki – mióta Fábián vadász kilőtte jobb szemét – nem alszik téli álmot, és emberekre támad. Álmatlan és csapata ellen vannak a vadászok és a különleges medvevadász kutyák. Ezüst Nyíl is egy lesz közülük, mikor Fábián magához veszi, és nagyszerű medvevadász kutyát nevel belőle. Egyik nap Ezüst Nyíl és a gazdája, Dániel egy vadkutya falkával találkozik a hegyekben, akikről kiderül, hogy hadsereget toboroznak a gonosz medvék ellen. Ezüst Nyíl elhagyja Dánielt, hogy csatlakozhasson a falkához, hogy együtt legyőzhessék Álmatlant és az erődjét.
Az anime elmondhatatlanul megindító, századjára nézem újra végig, de még mindig tudok rajta bőgni. (Ami nálam nagy szó, mert én nem szoktam filmen/sorozaton/whatever bőgni…) A magyar változatot egyébként már nem nézem, habár a magyar szinkron szerény véleményem szerint sokkal jobb, mint a japán, de a nyugaton kiadott 4 VHS kazettás sorozat nem kicsit van cenzúrázva a jónépnek. Rengeteg fehér folt marad az emberben, ha nem látja az eredeti, 21 részes változatot (mint ugye egy rendes anime, kb. húsz perces egy rész). Kulcspontosságú részeket is kivágtak, sajnos… már kisgyerekként is voltak fura dolgok, olyanok, amiket nem értettem, de hálisten most már értem.
Istenem, az egész gyerekkoromat fel tudnám idézni, miközben nézem… minden egyes jelenethez tudok kapcsolni egy személyes élményt, ugyanis abban az évben, mikor megkaptam a kazettákat, mást sem néztem, csak ezt. Emlékszem, ahogy a negyedik részt nézve zabáltam azokat a kis húsgolyókat, amiket annyira szerettem, és amiket a mama mindig kivételesen nekem csinált… mennyivel más volt akkor még minden.
És hogy miképp került elő az Ezüst Nyíl most, így durván két év után? (Kb. két éve láttam utoljára, akkor már az eredetit.) Erről álmodtam. A végső harcjelenetről. Nem tudom, miért, és hogyan – de így volt. Úgyhogy kb. az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy felkutattam a szobámat a DVD után. De aztán végül megtaláltam, úgyhogy király. Lehet, hogy a történet olyan gagyinak tűnik, meg hogy jaj, anime… de én tényleg, csak ajánlani tudom, korosztálytól és nemtől függetlenül, mert tényleg tanulságos és megható ‘mese’. Én el sem tudom mondani, mennyire fontos ez az anime nekem. Az egész gyerekkorom….
Végezetül hallgassátok meg a két legszebb számot az animéből. Gyönyörűek.
[ui.: közben felhívtam mamát, és megkérdeztem, hogy végignézzük-e egyszer. együtt. mondta, hogy persze, én meg már előre készülök arra a napra. olyan jó lesz átölelni, és felidézni a régebbi időket. mint már írtam, az időt, amikor még minden normális volt…]

Hát helló! Régóta nem írtam ide blogos bejegyzést, nem mintha olyan nagyon hiányolhatjátok xD. (Jézus, ez nagyon helytelen így, de lusta vagyok máshogy megfogalmazni. Bocsi.) De most nagyon unatkozom, és van is kedvem írni, úgyhogy igyekszem összetákolni (az utóbbi időben feltűnt, hogy különösen gyakran használom ezt a szót) valami értelmességet ide.

A mai nap tök jó volt. Úgy értem, kezdünk összeszokni az osztállyal, mármint egy kisebb csoport (= haladó angol csoport, leginkább), és ez tetszik. Nagyon jófejek az osztálytársak, mármint a legtöbb. Mert például, van egy teljesen antiszoc gyerek, aki hát… scary. Creepy. Enyhén szólva. Be kellett vinni egy adatlapot képpel megtoldva az ofőnknek, és ő nem hozta be a megadott a napra. Ennek okát pedig így határozta meg: „sajnálom, de apám részeg volt, ezért nem tudott lefényképezni”. És ezt halál komolyan állította. Semmi poén. Pókerfész. Persze a mi arcunkon kevésbé maradt ám ott az a poker face… istenem, de röhögtünk. Borzalmas egy alak, de tényleg.

Petrával volt egy kisebb gondunk, de azt hiszem, jó úton haladunk, hogy megoldjuk ezt. Nem vagyunk feltétlenül együtt egész nap, de ez így jó szerintem, meg amúgy sem nagyon bírom azokat, akikkel ő van. Vagyis hát, csak egyiküket, de mindegy…

A tanáraink is marha jófejek – többségében –, van nekünk is egy saját Binns professzorunk :D. Ami annyira nem jó, de ezzel szoktunk hülyülni. Kedvenc tanáraim az irodalom-önismeret-nyilvánosbeszéd-média tanárnő, meg a tankönyves angolt tartó tanárnő :D. Az előbbi rohadt nagy arc („A falnak is FILA van.” xDDDDDDDDDDDD Ezen még mindig szakadok.), az angoltanár meg szimplán jófej, és annyira jól beszél angolul. A kommunikációs angol tanár például nagyon bizarrul ejt ki néhány szót… (actually=ekcsöli, interesting=intereszting, stb.) De majd megszokjuk, remélhetőleg.

Szóval, úgy összességében, nagyon jól érzem magam a suliban. Na jó, még nem nagyon, de már majdnem nagyon :D. Októbertől végre kajálok is, úgyhogy nem kell egész nap szendvicsekkel tömnöm magam.

Kábé fél órával ezelőtt kiolvastam a Vámpírakadémia (by Michelle Read) sorozat második kötetét, és hú, de imádtam! Az utolsó oldal valami fenomenális (vajon miért…), még az sem zavart különösebben, hogy egy kellemes karaktert *SPOILER* megöltek *SPOILER VÉGE*. Van ilyen, sajnos. Így legalább hihető volt a sztori.

Ma még megnézem (vagy nem) a The Lying Game Pilotját, aztán már nem iktatok be új sorit a már előre eltervezettek mellé. Így összesen kb. 10 sorozatot nézek, ez pont elég, még sok is… A Glee-t így sem tudom, mikor fogom befejezni. Majd egyszer.

Ennyi voltam mára, bocsánat a sok szmájliért, de most muszáj volt. xoxo, sunny

Oké, Petra azt mondja, hogy túl pesszimista vagyok, de nekem akkor sem tetszik az órarendem XD. Igazából, már csak az bassza a csőrömet, hogy holnap nekünk 6 óránk lesz, míg a drága srácoknak csak 5, ugyanis a 6. óra az tesi a lányoknak -.-. Csütörtökön is lány tesi az első óra, szóval a fiúknak nem kell bemenni… És valószínű, hogy lyukas óránk sem lesz, mert az egyik fiú tesire az ofőnk beiktat egy anatómia órát :D:D. Marha jó, tényleg. A csütörtök nem is izgat, mert macerásabb lenne később bemennem, és hát ki nem szarja le, hogy ők otthon alszanak, de a holnap 6. óra… Imádok korán itthon lenni, és inkább kelek korábban, mint hogy későn érjek haza… Ja, és pénteken is 6 óra, pedig azt hittük, hogy – a múlt héten alapulva – csak 5 óránk lesz. Na, de ez az órarend valószínűleg változik még, szóval reménykedhetünk… Vagy nem.

Ne kérdezzétek, miért ez a cím, semmi jó nem jutott eszembe, úgyhogy ez lett, mert pont a When You’re Gone-t hallgatom. Pont.
Szóval, szeptember elseje :D. Sokaknak ma volt az első napjuk a suliban… köztük nekem is. Elfogadható volt, habár kissé unalmas. Mondjuk én már alig vártam a mát, kezdett elegem lenni ebből a nyár végi semmittevésből, és nagyon kíváncsi voltam/és vagyok még mindig, hogy milyen lesz, úgy az egész. Az osztályfőnökünk nagyon szigorú, de jófejnek tűnik és van humora is, csak vele nem szabad humoroskodni. A tornaterem, konditerem és az ő irodája közelében van a termünk, pont azért, hogy szem előtt legyünk… a tanárainkat is ő választotta ki, úgyhogy remélhetőleg jó tanáraink lesznek, szigorúak is, de jól fognak tanítani – ami pedig egy előny. Az osztályról úgy összességében még nem alakult ki véleményem, ergo alig ismertem meg valakit a céből a GT-ben, de akiket eddig nagyjából megismertem, azok mind jófejek. Holnap énekkel kezdünk, majd angol, tesi, angol és megint angol (vagy pedig matek, ez még nem derült ki), délben végzünk is, úgyhogy jó napunk lesz :3. Az éneket utálom, de remélhetőleg most jobb tanárt kapunk ugyebár, mint általánosban… akkor is csak miatta utáltam a tantárgyat. Alig várom, hogy megkapjam a teljes órarendet, bár lehet, hogy utána meg majd rá se akarok nézni, de azért remélem, annyira borzalmas nem lesz. A büfé is elég korrekt, az üdítő nagyon drága, viszont a reggelit tuti ott fogom megvenni (és/vagy az ebédemet az első hónapban). Egy bazi nagy hotdog került 180 forintba, és a büféscsaj azt mondta, rengetegféle szendvicse szokott lenni, csak még mivel év eleje van, nem kaptak meg  mindent. Úgyhogy… vigyázz büfé, jövök :3.
Az is kiderült, hogy a Neumannban bevett szokásnak számít a három puszi köszönés, úgyhogy elkezdhetünk izzasztani az arcunkat meg a szánkat, mert sokat fogunk pusziszkodni. (Nem igazán tudom, hogy most ennek örüljek-e, vagy inkább ne xD.) Nálunk ez annyira volt szokás, hogy ha eszünkbe jutott, akkor adtunk egymásnak puszit, ha nem, akkor nem. Körülbelül egy ember volt, akivel rendszeresen így köszöntünk… na, ő például szeretett pusziszkodni.
De ennyit a puszikról meg az egyéb finomságokról. Kiderült, hogy Zénó a DÖK elnöke, Viktor meg szintén valami fontos szerepet tölt be, és jövőhéten majd az osztályból valakinek mennie kell a gyűlésre. Mivel eddig senki nem akart jelentkezni, ezért valószínűleg majd Orbán bácsi fogja kinevezni a két “önkéntest” xD. Csak ne én legyek… mindig is szerettem más dolgait megszervezni, csak rájöttem, hogy mindig rosszul csinálom. Úgyhogy inkább… kösz, nem.
Holnap ötkor kelés, vagy fél hatkor. Alig várom… :D De tényleg várom amúgy, van bérletem is, és majd’ kiugrok a bugyimból izgatottságomban, hogy belecsöppenjek a tömegközlekedés csodái közé xDDDDDDD. Cheers to the freakin’ weekend péntek. (csak hogy egy kicsit rímeljen)

Hát, elérkeztünk nyár legutolsó blogbejegyzéséhez. Bennem igazából még nem tudatosult, hogy vége van a nyárnak, mert eddig is ugyanolyan hangulatom volt, mint mikor suliban, max kevesebb volt a teher, meg a stressz, de különösebb nyári hangulatom nem volt :D. Viszont tetszett ez a nyár, és bár nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztük volna (Petrám </3), azért kellemesen telt, és voltak nagyon jó momentumok. Sokat gondolkodtam, mit hozzak így harmincegyedikére, s bár először egy nyári slágerek listát terveztem, meggondoltam magam, mivel nem nagyon hallgattam az idei slágereket, sokkal inkább a Born This Wayt, Adele-t, és régebbi dalokat. (Vegyük példának, hogy én a Party Rock Anthemet is kb. egy hónapja hallottam először.) Így hát most arra jutottam, hogy leírom nektek az öt legjobb nyári élményemet, ami valószínűleg senkit nem érdekel, de engem meg igen <3 xD.

#5 – Billiárdozás és IKEA a gólyatáboros csapatommal (augusztus 29.)
Nagyon jó estém volt, és ezt a srácoknak köszönhetem :D. Kár, hogy csak két ember lesz a csapatból az osztálytársam, de az is valami <3. Kellemesen csalódtam bennük, és nagyon jófejek, úgyhogy – bár nem látják :D – köszi, tényleg :D. Kár, hogy csak a csapat fele volt ott hétfőn, de a jobbik fele, meg kell mondjam :D. Szóval igen… holnap találkozunk :D <3.

#4 – Harry Potter és a halál ereklyéi mozi debbyvel, harczossal és Fédrával (július 15.)
Szintén egy felejthetetlen élmény, annak ellenére, hogy harczost és Fédrát annyira nem ismerem (még? :D), de tök jófejek voltatok ti is, úgyhogy köszönöm :3. Petrám, te meg… <3333 Sokat sírtunk mindannyian, harczos nem, pedig ahj, majdnem fogadtunk :D (vagy fogadtak végül Petrával? Erre már nem emlékszem xD). Véget ért valami, de a Harry Potter dzsenörésön megmarad örökre <3 (csak te hiányoztál, joey :D)

#3 – Debby átjött hozzám (augusztus 9.-10.)
Imádtam minden percét, rengeteget hülyültünk, és sokkal jobban telt az egész, mint vártam/gondoltam, úgyhogy… <3 Azt hittem, unalmas leszek, de hál’ istennek, mint említettem, nagyon jól elvoltunk. Köszönöm ezt a két napot, és azt is, hogy nem róttad fel nekem a horkolásom. Igaz barátnő vagy, tényleg, és remélem, sokáig még az is leszel <3. (ja, és a bffshootot is köszönöm <333)

#2 – Kapcsolat koncert debbyvel, joey-val, harczossal, Somával, Mike-kal, págival, és még ki tudja, kivel (június 25.)
Egy újabb felejthetetlen élmény. Soha nem felejtem el, mikor először találkoztam veletek srácok : D <3 (except Petra honey). Irtó jófejek vagytok, és remélem, találkozhatunk majd még többször is. Maga a koncert pedig szintén baromi jó volt, Kesha rendesen odatette magát, nem hiába tomboltunk mindannyian, mint a hülyék :D. Harczos, nem tudom, hányszor köszöntem már meg, de most újra megköszönöm a VIP jegyet <3.

#1 és egyben a legjobb élményem – Neumann Gólyatábor (augusztus 15.-19.)
Soha, soha, soha nem fogom elfelejteni életem eddigi legjobb táborát. Eleinte rendesen féltem, hogy mennyire fognak szívatni, vagy hogy nem leszek szimpatikus a többieknek, de félelmeim alaptalannak bizonyultak. Szívattak minket rendesen, de mindezt olyan hangulatosan, hogy imádtuk minden másodpercét a tábornak <3. És bár a cipőlopós jelenet kimaradhatott volna, tényleg imádtam, még azt is :P. Külön öröm, hogy iszonyat jó csapatom volt, és ez sokban felfelé ívelte a tábor színvonalát, rengeteget röhögtem :D. Alig várom, hogy holnap találkozzatok veletek, és persze alig várom a gólyabált is, hogy megkaphassuk a táborról készült filmet, amibe remélem belevágták azt, ahogyan félig kicsavarodva bemutatkozok a cameramannek ;P. Igaz Petrám? <3

Hát, ennyi volt. Mint láthatjátok, az augusztus volt a legjobb, legeseménydúsabb hónapom, pedig az szokott általában a legpangósabb lenni <3. Hát most fordítva történt, na, nem mintha zavarna. Köszönöm minden említettnek és meg nem említettnek is ezt a szép nyarat <3.

ezennel búcsúzom nyár, xoxo, sunny

Jaj, de régen voltam itt xD. Nem igazán tudtam miről írni :D:D.  Két nap, és évnyitó… kicsit várom azért, mert új környezet, új emberek, és kíváncsi vagyok nagyon, hogy milyen lesz :D.
Tegnap voltunk a GT-s csapatom(nak a felével) billiárdozni, nagyon nagy volt XD. Tudni kell, hogy én ezelőtt soha nem billiárdoztam, úgyhogy az elején úristen, iszonyatosan béna voltam… de aztán, úgy negyedik vagy ötödik alkalommal belőttem az első golyóm :D:D (nem a fehéret… az már megtörtént ezelőtt XD) És onnantól kezdve vagy baromi jól lőttem be a golyót, vagy el se találtam a fehéret :DDDDDDDDDDDDDD. Szóval igen. Nagyon cifrákat lőttem, a fiúk el voltak ájulva XD. Úgyhogy kicsit büszke vagyok magamra :3. Golyót ugratni nagyon jól tudok :D. És mennyit röhögtünk közben, te jó isten………… :D
Mikor végeztünk, átmentünk az IKEA-ba kajálni, ott is sikerült bénáznom xD. Nem voltam még soha ilyen önkiszolgálós étteremben, sikerült magamra folyatnom az innivalót a csapból, a majonézt sem sikerült a hotdogra tennem, de nem gááááz XD. Azért remélem nem mentem a srácok agyára xD. Eztán elmentünk a Neumannig, Zénó megmutatta a sportpályát, meg a suli mögötti játszóteret. Sok füves van a suliban, figyelmeztetett… O.o Remek. xD
Ma megyek ki Adrival valahova, ballagás óta nem láttam… kicsit sokat fogunk dumálni, azt hiszem :D. Mindketten elmeséljük a gólyatáborunkat XD. Jó lesz *.*.
Most olvastam, hogy Gaga VMA-n a férfi mosdóba ment be… ez a nő………………… :’DDDDDDDDDD SZÁZ, HOGY CSAK EZÉRT ÖLTÖZÖTT PASINAK :DDDDD SZÁZ :DDDDD
Na de ennyi voltam XD Tudom, hogy hülyeség minden, amit most így összetákoltam, de  muszáj volt írnom valamit :D
xoxo,  sunny


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések