even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for the ‘Kritika’ Category

 

Először is, szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy aki még NEM látta a filmet, és nem is akarja tudni, hogy mi volt benne, hogy volt benne, akkor az ezt a bejegyzést NE OLVASSA EL, MERT TELE VAN SPOILEREKKEL, ugyanis ez egy nagyon részletes, elemző kritikára sikeredett. Én szóltam. :D
Március 21-én voltam az Éhezők viadala premier előtti vetítésén, egy barátom ugyanis nyert jegyeket és elhívott, úgyhogy borzalmasan izgatott voltam már. Augusztus óta tűkön ülök a film miatt, és elég vicces volt, hogy eddig kibírtam, de a vetítés előtti néhány órát már hisztizve és nyafogósan is alig vészeltem át. Hétkor kezdődött a mozi, mi hatra már odamentünk az Allee-ba, és előbb úgy volt, hogy a barátom anyukája beáll a sorba, mi meg addig elmegyünk nézelődni, de kiderült, hogy érkezési sorrendben lehet leülni a kiválasztott helyedre, szóval ha jó helyet akartunk találni, akkor korán bent kellett lennünk. Fél hétkor beengedtek minket, és sikerült széltében-hosszában középen elhelyezkedni, úgyhogy remek helyen ültünk. Fél óráig még ott lézengtünk, beszélgettünk, izgultunk, aztán elkezdődött a film, semmi előzetes nem volt előtte hál’ istennek.
A film azzal kezdődött, hogy Primnek rémálma volt, amiből felriadt, Katniss pedig megvigasztalta. Ezután következett az erdő, a Tizenkettedik kerületben lévő éhezést remekül ábrázolták, teljesen olyan volt, mintha az Afrikában éhező kisgyerekekről mutattak volna egy filmet, csak hát ugye sajnos ők tényleg éheznek… mindegy. Az erdős rész is kicsit át volt variálva, Gale-lel beszélgettek ugye a szökésről, no meg a többiről. Én személy szerint nem bírom túlságosan Liamet, és Gale-t sem, úgyhogy az ő karaktere engem totálisan hidegen hagyott, szerencsére nem is szerepelt sokat.
Na de nem fogom leírni részletesen, hogy mi volt a filmben, milyen sorrendben érkeztek a jelenetek, satöbbi, azt viszont meg kell említenem, hogy rögtön az elején megváltoztattak egy jelentős eseményt, mégpedig azt, hogyan kerül Katnisshez a fecsegő poszátás kitűző. A könyvben ugye Madge adja oda Katnissnek a sorsolás után, a filmben azonban ‘tüzes lányunk’ (így fordították le a ‘girl on fire’-t, látszik, hogy a fordítók nem olvasták a könyvet) a Zugban találja meg egy néninél (talán Greasy Sea-nél? not sure), és tőle kapja ajándékba. Otthon pedig odaadja Primnek, és majd az elbúcsúzásnál adja vissza Katnissnek. Így mondjuk tényleg egyszerűbben el lehetett rendezni a dolgot.
Az Aratásos résznél én baromira hiányoltam a zenét. Persze, így sokkal hatásosabb volt maga a jelenet, hogy amikor kihúzták Prim nevét, akkor síri csönd volt, semmi más, de én már olyan jól odaképzeltem valami drámai zenét. (A Primet játszó színésznő egyébként nagyon szép, meg aranyos, de az arca olyan kis gonosz, úgy értem, hogy ha ránéz az ember, akkor nem az őszinte ártatlanságot látja benne, hanem inkább afféle sznobságot. Velem van a baj, ugye?) Aztán Peetáról már ne is beszéljünk. Az a lenyalt haj, na, az borzasztó volt! Ennek ellenére rettenetesen jó volt az alakítása szerintem.
Ugorjunk egyet a vonatra (az a zene viszont, amit e jelenet előtt bejátszottak, na, az máris jobban tetszett), azok a jelenetek úgy, ahogy vannak, nem tetszettek, maga a jármű baromi jól nézett ki, de Haymitch belépője sem jött be, meg ahogy Katniss viszonyult Peetához, ugyanis nem emlékszem arra, hogy ne állt volna szóba a sráccal, a filmben pedig hozzá sem szólt… Haymitchet meg alapból nem úgy képzeltem el, ahogy a filmben kinézett/viselkedett/satöbbi. Az ebédelős, odadobomakésetHaymitchujjaiközé-jelenet sem volt valami nagy szám. Aztán mikor megérkeztek a Kapitóliumba, eredetileg Katnissnek és Peetának egyszerre kellett volna az ablakhoz rohanniuk, hogy megcsodálhassák az ott lakó embereket, meg magát az országot (??? várost? megyét?), de Katniss ülve maradt, és undorodva bámult a vidáman integető Peetára. No comment… (A kapitóliumiak egyébként iszonyat nevetségesen néztek ki, de tökéletesen ábrázolták őket, ők voltak a legjobbak. :D Maga a Kapitólium ugyan elég egyszínű volt, hiányoltam a szivárványszínű épületeket.)
A rezidencia baromi jól nézett ki, csudijó színek, extramodern berendezések, meg minden, azt nagyon eltalálták. Főleg azt az ablaknaktűnökdeigazábóltévévagyok cuccot Katniss szobájában.
Az ottani étkezések se voltak valami jók, kár, hogy az Avoxot bele se rakták a filmbe. Pedig azért szerintem elég kulcspontosságú momentum a könyvekben. Na jó, annyira nem, de… mégis hiányoltam.
A bevonulások remekül sikerültek, a két tizenkettedikes kiválasztottunknak igazán nagyszerű volt a ruhája, jól megoldották a tüzet, csak Katniss haja volt borzalmas. Cinna a filmben is nagyon szimpatikus volt, persze nem igazán jött át, hogy miért is kedvelték egymást, mert alig volt Katniss-szel közös jelenetük, csak ami kellett. (Jaj, majd kifelejtettem: a Flavius-Octavia-Venia hármast nagyon hiányoltam, ha 2 másodpercre mutatták őket… pedig rájuk voltam a legkíváncsibb, főleg Veniára.)
A gyakorlások jók voltak, habár szerintem az a jelenet, amiben Peeta eldob egy több tíz kilós… követ? csak azért, mert leesik a hálóról, és ezért a többiek kiröhögik, rossz ötlet volt, nem kellett volna bele. Pláne, hogy Katniss mondta neki, mutassa meg mit tud, mert kiröhögik. Hát ok. A vizsgán remekül mutatták be azt, ahogyan a Játékmesterek fikarcnyit sem figyelnek Katnissre, és a rész, amikor is Katniss kilőtte az almát a malac szájábáól, szintén jóra sikeredett. Seneca Crane meg egyszerűen annyira… nem, nem azt mondom, hogy helyes volt, de valami iszonyatosan vonzott benne, jó volt ránézni! (Megemlíteném, hogy olyan jeleneteket is beleraktak a filmbe, ahol is Snow elnök beszélget Senecával a viadalról, a gyengékről, szóval ilyen filozofikus dolgokról csevegnek, gondolom azt azért rakták bele, hogy sejtessenek nekünk valamit az elkövetkezendő lázadásról majd.)
Jaj, a Caesar Flickerman-féle tévé műsor! Az piszkosul jó volt, Tuccit egyszerűen IMÁDOM, ő volt a legnagyobb arc a könyvben, remekül játszotta a szerepét. Itt is jók voltak a ruhák, Katniss-é is nagyon ötletes volt a lángra kapott szoknyával. Ám az a rész, mikor Peeta bevallja ország-világ előtt, hogy fülig szerelmes Katnissbe… a várt reakció elmarad. Katniss arcát mutatják, aki azonban körülbelül semmi reakciót nem  mutat. Ez a rész bántott a legjobban. Mégis hogy a francban tudta ilyen ‘nyugodtan’, pokerface-szel fogadni a vallomást?
Ugorjunk egy nagyot, egyenest az Arénához, amit nagyon jól megoldottak, főleg a Bőségszarut. A viadala elején lévő mészárlást is jól mutatták be, az tetszett nagyon, nem volt túl sok vér, de volt. Elégedett voltam.
Itt meg kell közben említenem, hogy a filmben mutatták a Játékmesterek ‘termét’ is, ahol látható volt az összes mester, a terem közepén pedig ott volt a hiperszupercsúcstechnikai térkép az Arénáról, ahova be-behúzogatták ujjal a dolgokat, a himnuszt, fákat, vizet, időjárást, a mutánsokat, stb. stb. Ez szerintem egy pokolian jó ötlet volt, nagyon érdekes volt látni, hogyan alakítják a Játékmesterek a viadalt.
Katniss túrája az Arénában elhanyagolható, semmi érdekes nem történt, úgyhogy ugorjunk is a vadászdarazsas részhez, ahol is szerintem a hallucinációs részek borzalmasan röhejesek voltak. Nem vicc. A zene, a hangok, a kameramozgások, rendesen meg kellett magam emberelni, nehogy felröhögjek.
Aztán megjelent Ruta, és igen, tudom, hogy eddig szinte csak szapultam a filmet, de a rutás jelenetek se tetszettek túlságosan. Tök máshogy kötöttek szövetséget, teljesen máshogy halt meg a kislány, viszont a halála utáni rész nagyon meghatóra sikerült. Amikor elkezdte virágokkal körberakni Katniss a halott kislányt, és elindult a zene, úgy elkezdtem zokogni! Még jobban rákezdtem, amikor Katniss a három ujjas gesztussal ott hagyta Rutát, és mutatták, ahogy a körzetekben is tisztelegnek Catnipnek.
A barlangos részek elfogadhatóak voltak. Peeta poénjait egy az egyben kihagyták, pedig szerintem azok voltak a legjobb részek ott, viszont annak örültem, hogy Katniss a filmben több szeretetet mutatott a srác irányába, mint a könyvben. A csók pedig remek volt. Ahhoz képest, hogy mennyi mindent megváltoztattak a barlangnál, és mennyi mindent kihagytak. A vérfertőzést meg sem említették. Kíváncsi vagyok, mi lesz Peeta műlábával így. Azért meg kell hagyni, hogy Peeta piszkosul jól álcázta magát, mielőtt Katniss megtalálta volna.
Mikor Katniss elment a lakodalomra megszerezni Peeta gyógyszerét, és Clove megtámadta, már a hajamat téptem attól a rengeteg, gyors kameramozgástól. Jóból is megárt a sok. De utána szerencsére jött Thresh, és nem kellett tovább nézni, ahogy Katniss Clove-val harcol.
Újabb ugrás, ezúttal a mutánsos részhez. Hát uramisten, amikor az első mutáns előbukkant a semmiből, én akkorát ugrottam ültemben, hogy csak na! Tök jól néztek amúgy azok a farkasra hasonlító valamik (mondjuk én inkább néztem őket szelídített fajtájuknak), sajnálom, hogy nem céloztak arra a filmben, hogy minden egyes mutáns az egyik meghalt kiválasztott külsejét ‘kapta’.
A viadal végével semmi gondom nem volt, tökéletesen oldották meg, Cato halálát is. (Hú, micsoda jó pasi volt az is!)
Imádtam a második Caeser-féle műsort is, Katniss gyönyörű volt, és rájöttem, hogy teljesen úgy mosolyog, mint Emily Browning. (Én eredetileg őt képzeltem el Katnissként.) A viadalos tiarák is nagyon tetszettek. A film vége pedig, amikor is Senecát bezárják egy terembe egy tál éjfürttel, na, az volt a tökéletes lezárás.
Na, hogy ha végigolvastátok ezt a jó hosszú kritikát, akkor rögtön az jöhet le, hogy utáltam a filmet. Pedig nem, nem így van, csak nagyon kritikus szemmel néztem végig, ugyanis ez a kedvenc könyvsorozatom, és nagyon nagyok voltak az elvárásaim. Talán épp ezért csalódtam néhány résznél. De összességében, a legtöbbet hozták ki a filmből. Egyértelmű, hogy nem lehetett visszaadni a könyv hangulatát. Aki nem olvasta, annak elég nagy zagyva lehet a film, ugyanis magát a viadalt remekül bemutatták, de a mögötte és az egyéb tettek mögötti tartalmat nem tudták a képernyőkre varázsolni. Ehhez el kell olvasni a könyvet is. Az is megnehezítette a rendező dolgát, hogy ugyebár E/1. személyben íródott a könyv, és azért nem kis narráció van Katniss részéről. (A Twilightban pl. azért mérföldekkel több párbeszéd volt, ott sokkal egyszerűbben ki lehetett küszöbölni az E/1. személyes problémát.)
Összességében azért imádtam, és izgatottan várom a Catching Fire-t, amit ugyan tudom, hogy nagyon messze van, de akkor is. Örülök, hogy Gary Rossnak egy ilyen jó filmet sikerült a könyvekből kihoznia. Biztos, hogy még megnézem többször is moziban. (És mint szerdán, akkor is énekelni fogom a Safe & Soundot a film végén, hangosan, nem érdekel, ki néz hülyének.)

Összesítve: 7.5/10

 

Tegnap, születésnapi ajándékom gyanánt (mivel tegnap volt) elmentünk anyával megnézni a Breaking Dawnt. Bevallom, úgy ültem a székbe, hogy unni fogom, mivel már annyira nem érdekel a Saga, de be kell látnom, hogy tévedtem. Kellemeset csalódtam a filmben, és személy szerint ez sikerült eddig a legjobbra. Ez adta vissza legjobban a könyv tartalmát, és hangulatát. A bejegyzés további részében spoiler várható azok számára, akik még nem látták a filmet.

Az eleje nem tetszett, mert szerintem úgy kellett volna kezdeni, ahogy a könyvben. Az autós rész nagyon jól sikerült, és sajnáltam, hogy a filmet nem ezzel kezdték, vagy ha már nem tették meg, legalább valami jó dologgal indíthatták volna el. De nem, azzal indul a film, hogy Bella magassarkút próbál. Not likey.
A legtöbb jelenet hű maradt a könyvhöz, amin változtattam volna, az pl. az egyik jelenet, mikor Bella rájön, hogy késik a menzesze. Ott szerintem túl lazán fogta fel a dolgot, holott a könyvben azért elég hisztérikusan számolgatja az esküvő óta eltelt napokat. Volt egy jelenet, a vámpírok és farkasok közötti összeütközés jelenete Bella szülése közben, ami pl. nem volt a könyvben, viszont baromira jól beleillett a filmbe, és az a jelenet sikeredett a legjobbra. Annyira megható lett, ahogy megalkották Jacob bevésődését.
Jók voltak a belsőszervi részek is, meg amikor mutatták, ahogy a méreg fokozatosan elönti a szerveket, stb. stb. A befejezés nagyon tetszett, magamban reménykedtem, hogy vagy úgy fejezzék be, hogy egy utolsót dobban Bella szíve, és megremeg a mellkasa, vagy valami, vagy pedig úgy, hogy Bella kinyitja a szemét. Az utóbbival végződött ugyebár, így a befejezés is tetszett. A szexjelenetről inkább nem mondok semmit, mert semmi extra nem volt.
A könyvben is voltak kisebb-nagyobb poénok, párat a filmbe is beleraktak, ami plusz pont, mert ezeknél jót nevettünk anyával, és feldobták az egészet. Összességében tetszett a film, a legjobb az eddigi négy közül. Ajánlom mindenkinek, annak is, aki már nem nagyon rajong a Sagáért, azaz hasonló helyzetben van, mint én :).

Múlt hét csütörtökön (magyar idő szerint pénteken) debütált a CW legújabb sorozata, a The Secret Circle, ami egy Cassie nevű lányról (Britt Robertson) szól, aki rögtön a rész elején elveszti édesanyját egy tűz okozta balesetben, és ezért a nagyijához költözik. Ott pedig néhány titokzatos helyi fiatal felvilágosítja a lányt, hogy márpedig ő boszorkány. No igen.

Különösebb elvárásokat nem fűztem a Pilothoz, meg úgy alapból a sorozathoz sem, talán épp ezért nem is csalódtam. Még nem eléggé indult be a cselekmény, de nem is gondoltam, hogy be fog, kell néhány rész, mire belerázódik a sorozat. Ez anno a TVD-nél is így volt, istenem, de utáltam… aztán most nini, az egyik kedvenc sorozatom. De maradjunk a TSC-nél. Személy szerint nem tetszett, hogy rögtön meghalt Cassie anyja, aki így árva lett (ugyanis az apja 16 éve egy ‘balesetben’ szintén meghalt), de akár megbarátkozom a gondolattal, akár nem, attól még így marad. Akire én nagyon kíváncsi voltam a sorozatban Britten kívül, az Phoebe Tonkin, gondolom sokan ismerték őt már ezelőtt is, ha más nem a H2O-ból (én is onnan ismerem, és imádtam őt is, meg a karakterét is). Még különösebben nem alakított jól, vagy rosszul, kicsit fura Cleo után megszokni ezt a rosszlány stílust, de majd belejövök.

Nagy durranás nem volt, de mint már említettem, úgyis pár rész után derül csak ki, hogy jó lesz-e a sori, vagy pedig nem. Eddig egyik szereplő sem tűnik ki a többi közül, de remélem, velük sem lesz gond később. Jaj, de, bocsánat, Adam apukája bejön :D. Ha már Adamnél tartunk, az nem tetszett, hogy már most egy úgymond szerelmi szál alakult ki közte meg Cassie között, mert ha jól értettem a soriban, akkor az ő együttlétük meg van írva a nagy könyvekben. És hogy ennek még jelentősége lesz.

Pontozás következik, és én a Pilotra egyelőre 5/10 pontot adok.

Két napja (ugye?) megjelent Nicki Minaj és Rihanna közös dalának, a Fly-nak a videóklipje. Emlékszem anno régebben Rihanna kirakott egy képet twitterre magáról meg Nickiről, a forgatásról, és rengetegen azt hittük, hogy nemsokára jön a klip is. Hát nem, több hónapot kellett várni rá… de most itt van :D. A számot szeretem, a refrén szerintem gyönyörű, Nicki is jól rappel, de az semleges számomra (mint általában a legtöbb rappes rész, akármelyik számban). A klip is olyan semleges számomra, RiRi egyszerűen gyönyörű benne, Nicki leopárdmintás haja mindent visz, és a videó vége nagyon jóra sikerült. Ha pontoznom kéne, olyan 6-ost kapna.

Itt lennék újra, mert úgy gondoltam, muszáj még valami(k)ről írnom, ami(k) az utóbbi pár napban az életem része(i) lett(ek). Ez pedig a The Hunger Games könyvsorozat (Az Éhezők viadala). Július utolsó napja előtt (azaz harmicadikán, ehh, de kacifántos voltam) kezdtem el olvasni az első kötetet, és miután egy röpke éjszaka alatt ki is olvastam, még aznap délután belekezdtem a második kötetbe is. A két könyv egyszerűen lebilincselő volt, és letehetetlen. Olvastam már jó, sőt nagyon jó könyveket is, de egyiket sem faltam fel ilyen gyorsan, mint ezt a két könyvet. Nagyszerű maga a sorozat alaptörténete, amit most le is írnék: egy képzeletbeli jövőben játszódik a történet, Észak-Amerika helyén két ország jött létre, Panem, és a ‘felsőbbrendű’ Kapitólium. Panemet 12 körzetre osztották, minden körzetnek megvan a maga szerepe. Több tíz évvel ezelőtt a körzetek fellázadtak a Kapitólium ellen, ám a felkelést az utóbbi ország leverte. Azóta pedig minden évben megemlékeznek a lázadásról egy olyan eseménnyel, ami cseppet sem kedvez a körzeteknek, vagy inkább a körzeti emberek gyermekeinek – ezzel amolyan példát mutatva Panem lakóinak, hogy hova vezettek a lázadások. Ez az esemény pedig az aratás napja – ezen a napon minden körzetben kisorsolnak 1-1 12 és 18 év közötti fiút és lányt, akik majd részt vesznek az éhezők viadalának keresztelt ‘játékon’. Ám még mielőtt valaki valamiféle jópofa kis vetélkedőre gondolna, az nagyon téved; az éhezők viadalán 24 gyerek küzd meg az életéért egy természetes, vagy mesterséges arénában, ahol csak egy nyerhet: aki életben marad. Amikor a 74. éhezők viadalán Katniss Everdeen, főhősünk húgát sorsolják ki ‘Kiválasztottnak’, Katniss önként jelentkezik húga helyére. Innentől kezdve pedig meg is kezdődhet a történet. (Ja és a következő sorokban számíthattok SPOILERre, úgyhogy aki nem szeretné tudni, mi lesz a könyvekben, ne olvasson tovább).

A kedvenc szereplőm természetesen Peeta. Hogy ne lehetne szeretni egy olyan srácot, mint ő?! Vicces, kedves, gondoskodó, és halálosan szerelmes. Borzasztóan sajnáltam mint a két könyvben, amiért Katnisson nem látszott, hogy viszont szeretné őt. Emiatt pedig főhősünket nem egyszer szidtam magamban, mert egyszerűen nem értettem, hogy minek kell ennyit hezitálni, Gale vagy Peeta, Peeta vagy Gale, Gale-t szereti-e egyáltalán, Peeta iránt mit érez, és még sorolhatnám. (Remélem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, utáltam Gale-t kezdettől fogva…) A szerelmi szál egyébként az egyetlen negatívum a könyvben, ez a ‘szeretlek, de mégsem, vagy nem is tudom’ megoldás borzalmasan rossz szájízet hagy az ember szájában, főleg, ha Team Peeniss. (hehe, bizony, ez a nevük ám) Amikor véget ért az első könyv, gondolkodtam is azon, hogy most elkezdjem-e a következőt, mert nem akartam, hogy Peeta és Katniss ne jöjjön össze. (Aztán ugye, mint kiderült, a másodikban sem jöttek össze, sőt, azt olvastam, hogy soha nem fognak igazán. Összejönnek, nekem van egy olyan érzésem, hogy össze is házasodnak majd, de sokan panaszkodnak arra, hogy nem lehet tudni, Katniss örül-e ennek igazából, vagy nem, vagy csak egy kicsit, vagy mi. Ez pedig eléggé elvette a kedvem attól, hogy elolvassam az utolsó kötetet… de talán nem így lesz, vagy talán én nem fogom ennyire rossznak érezni a végét. Ki tudja.) Pár dolgot megtudtam a Mockingjayből, de ezeket most nem árulnám el, csak annyit, hogy miután Peetát megmentik, kiderül, hogy agymosáson esett át, úgyhogy utálja Katnisst… ami nagyszerű, de most tényleg, és baromira kíváncsi vagyok, hogy fog ez az eset kibontakozni a könyvben. Mindenesetre még mindig azt mondom, hogy az egyik legjobb könyvsorozat, amit eddig olvastam, és epekedve várom az őszt (csak emiatt ám…). Az már kérdéses, mikor fogom beszerezni, mert szokásomhoz híven ugye e-bookban szoktam olvasni, de hát na… VALAKITŐL CSAK KÖLCSÖN TUDOM MAJD KÉRNII!!!! Legalábbis ebben reménykedem. Ha pontoznom kéne, a 9-est simán megkapja, az az egy pont levonás pedig csak a szerelmi szál miatt van.
Ui.: a film szereplőgárdájáról, Katnissként én Emily Browningot képzeltem el (ki mást, pff), de végül is Jennifer sem rossz csaj, ráadásul azt mondták, hogy jó színésznő, úgyhogy remélem, nem lesz gond. Josh miatt először rendesen ki voltam akadva, nem azért, mert nem csípem a srácot, sőt, ellenkezőleg, de valahogy nem tudtam Peetaként elképzelni… aztán megláttam a promo shootokat a filmből, Josht szőkeként, Peetaként, és meglágyult a szívem. Egyáltalán nem borzalmas, sőt. Liam… nos, erről inkább most nem mondanék semmit, csak annyit, hogy hál’ isten, Gale szerepét kapta. Viszont……………. STANLEY TUCCIIIIIIIIIIIIIII<3
És akkor mára azt hiszem ennyi voltam, megyek vissza olvasni a Csontvárost, mivel a Mortal Instruments a következő könyvsorozat, amit kinéztem magamnak. Muhahahahahahaha, kell nekem is egy Jace!


(tudom, semmi köze a TGH-hoz, de most ezt éreztem úgy, hogy ide kell raknom)

Ma jelent meg a Paramore együttes ‘Monster’ című számához készült klip. A szám ha jól tudom, a Transformers 3 soundtrackje, ez pedig a második single arról a ST albumról. A dal már korábban kijött, és akkor is nagyon tetszett, de bevallom, nem tudtam, hogy kislemez, és klip is lesz belőle. (Ehhhhhh tudom, tudatlan vagyok) Mindenesetre örülök, hogy lett, mert jóra sikeredett, semmi extra, mégis nagyszerű, nagyon tetszik, amikor Hayley-ék a vízben/vízen lebegnek. Istenem, olyan szép ez a csaj! Kíváncsi vagyok egyébként, hogy a szám hol hangzik fel a filmben, majd ha megnéztem, erre is fény derül… Ha pontoznom kéne, akkor a dal kapna egy 9-est, a klip pedig egy 7-est. De nem szoktam pontozni a klipeket, csak így az utóbbiaknál, úgyhogy nem tudom, most is miért tettem… Na mindegy. Elnézést amúgy, hogy nem jöttem Harry Potter élménybeszámolóval, de úgy gondoltam, mivel sokan nem látták még a filmet, nem akarok semmilyen poént lelőni, pedig a végét nagyon meg akartam volna szidni azzal a pálcás jelenettel… ehh, na mindegy. Majd talán egy-két hét múlva írok, ha lesz kedvem, meg energiám. Addig is itt a Monster klip, enjoy! (Valamiért nem engedte beágyazni x))

Itt vagyok ma is ám. Ki örül? *egy kéz sincs a levegőben* -sigh- Na mindegy. Talán sokatok a címből már kitalálta, hogy mit hoztam. Hm…? Két napja jelent meg Demi Lovato új száma, a ‘Skyscraper’, ami amolyan visszatérő szám. Mint tudjuk, Demi szanatóriumba vonult tavaly ősszel, és idén januárjában jött ki onnan. Akkoriban be is jelentette, hogy mostantól csak a zenei karrierjére fog koncentrálni. A klip pedig magyar idő szerint ma hajnalban jött ki, amiről ugyan már a teasernél gyanítani lehetett, hogy egyszerű lesz, ám én azért nem ennyire egyszerűt vártam. Persze, hát mit is vártunk egy ilyen dal klipjétől? Tele van elrejtett fájdalommal, Demi ugyanis arról énekel, hogy bármi rossz is történik veled, mindig tovább kell lépni, és nem szabad feladni. Demi pedig elég sok mindenen ment túl az utóbbi napokban, úgyhogy igenis illik neki a dal. A dalhoz meg végül is illik a nagyon egyszerű klip. Ami, talán épp ezért, annyira nem tetszik, nem fog díjakat bezsebelni különféle díjátadókon, de szerintem Deminek nem is ez volt a célja. A szám nagyon inspiráló, és tényleg érezni lehet, hogy Demi szívét-lelkét belerakta a dalba. Egyébként meg tényleg fülbemászó, és kellemes dal, visszatérve a szövegére pedig, tényleg inspiráló, és mély jelentést hordoz. Egyértelmű, hogy Demi a legmegfelelőbb dallal szeretne visszatérni/tér vissza, a klipről most inkább ne beszéljünk.


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések

Hiba: a Twitter nem válaszol. Kérlek várj néhány másodpercet, mielőtt frissítenéd az oldalt.