even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for the ‘Kritika’ Category

Hétfőn megjelent a Megasztár negyedik szériájában versenyzett Hien új klipje, ami a ‘Not Livin’ In Yesterday’ című számból készült. Emlékszem, hogy tavaly, amikor kijött a ‘Játék az egész’ c. videója, akkor azt gondoltam, ‘ez igen, végre egy világszínvonalú klip’. A szám is jó volt, de azért világszínvonalnak nem mondhatnánk, már csak azért sem, mert magyar. Most, ezzel a számmal és klippel is bebizonyította számomra, hogy lenne helye a nemzetközi pályán Hiennek. Kétségtelen, hogy tehetséges, és ha jól hallottam, akkor nemsokára külföldön is fel fog lépni, úgyhogy ez szerintem egy jó kezdet. Már az is jó volna, hogy ha Európában megismernék egy kicsit jobban.
A szám egyébként nem pörgős, hanem lassú, mégis fülbemászó, háttérzenének nagyon jó. Nézzük csak meg a szövegét, amit Johnny K. Palmer fordított angolra (az eredeti szöveg Hien műve) – amint az a címből is kiderül, a dal a múlt magunk mögött hagyásáról szól. ‘Nem élek a múltban’, hangzik magyarul a cím. Ez a szám nem kicsit illik is most Hienhez, elvégre tavaly nagyon sok botránya volt, legfőképpen a szüleivel kapcsolatban, ugye a gyermekcsempészet, stb. Gondolom ezért is lett a szöveg ilyen/ez, hogy megtudjuk, Hien maga mögött hagyta a múltat, és új lapot akar kezdeni. A klip egyszerű, mégis hangulatos, nagyon szépek a helyszínek szerintem, főleg, amikor a hegytetőn zongorázik és amikor a tóban fekszik. A haja… hát, nem a legjobb, de végül is nem annyira borzalmas, mint amilyennek mások mondják. Ha most pontoznom kéne, mind a szám, mind a klip érne egy nyolcast.

Most néztem meg ‘Az utazó’ c. 2010-es filmet, amiben (ahogy a képen is látszik) Angelina Jolie és Johnny Depp szerepel. A filmnézés nem volt betervezve, csupán anya ezt kezdte el nézni, miközben reggeliztem, és úgy gondoltam, megnézem vele együtt. Bevallom, hogy még egy Angelina Jolie-s filmet nem láttam, de még csak Johnny Deppeset sem a Charlie, és a csokigyáron kívül (eh, tudom), úgyhogy nagyon semmi elvárásom nem volt tőlük. Nekem először le sem esett, hogy Johnny Depp játssza a vonatos pasast, hasonlított rá, gondoltam, hogy lehet ő az, de nem győződtem meg róla. Aztán elmondtam anyának, hogy hasonlít rá, mire ő elárulta, hogy azért, mert tényleg ő az.
A filmben adott egy nő, Elise Clifton-Ward (Angelina Jolie), aki békésen kávézgat az egyik velencei kávézóban, miközben ügynökök figyelik minden lépését. Kiderül, hogy Elise-n keresztül akarnak elkapni egy bűnözőt, Alexander Pearce-t, aki rengeteg pénzt csórt el egy orosz maffiától. A nő levelet kap Alexandertől, amiben a férfi azt parancsolja Elise-nek, hogy üljön fel egy vonatra, és keressen magának egy férfit, aki hasonlít rá. Igen, Elise és Alexander szeretők – úgyhogy Elise fogja magát, és úgy tesz, ahogy a férfi parancsolta. A vonaton jön a képbe Frank Tupelo (Johnny Depp), Elise ugyanis őt szemeli ki magának. Egy darabig sikerül megtéveszteniük az ügynököket, s pont itt kezdődnek a gondok. Elkezdenek vadászni Frankre, akinek immár védenie kell a saját életét.
Nem akarom leírni az egész filmet, ezért a véleményemmel folytatom tovább. Körülbelül a film feléig másra nem igazán gondoltam, csakhogy milyen szép nő ez a Jolie. Annyira nem történt semmi, hogy nem igazán tudtam élvezni, már gondoltam arra is, hogy inkább abbahagyom, és feljövök. De aztán mégis ott maradtam. A kezdést szerintem túlnyújtották, ráadásul Elise és Frank kapcsolatát nem dolgozták ki teljesen. Olyan semmilyennek tűnt, nyilvánvaló volt, hogy Frank már az elején belezúgott Elise-be, de a nő semmi viszonzást nem mutatott, attól függetlenül, hogy viszonylag az elején jól lesmárolta a matektanárt (ó, igen, merthogy a drága Frank bizony matektanár volt). De ez persze csakis az ügynökök megtévesztésére történt meg. Igazából nem tudom, milyen filmnek akarják beállítani Az utazó-t, mert a port.hu-n thrillernek, IMDb-n pedig akció, dráma, és romantikus filmnek írják. A thrillerrel az a baj, hogy közel sem izgultam Az utazó-n annyira, mint kellett volna, dráma nem nagyon volt benne, romantika pedig akart volna lenni, de nem sikerült. Nyilvánvaló volt, hogy romantikusnak akarták beállítani a két főszereplőt/kapcsolatukat, de amíg Franken néha látszott is a szerelem, addig Elise-n egyáltalán nem, csak az utolsó (előtti), széfes jelenetben. Kínosnak éreztem, ahogy Frank próbál Elise kegyeibe férkőzni, mert annyira… lenézőnek és nemtörődömnek tűnt Elise.
Aztán jött a vége, amikor is… na igen, bevallom, egy kissé meglepődtem. Nem számítottam rá. Anya nagyot nevetett persze, mert ő gondolta, hogy ez lesz, és bár a film nagyon kiszámítható volt, erre egyáltalán nem gondoltam. Viszont tetszett a vége, ez kissé javított is a filmen, szerintem. Mindenesetre olyanoknak nem ajánlom, akik egy jó kis izgalmas, vagy romantikus filmet szeretnének, mert akkor nem fog nekik tetszeni. Számomra így vasárnap reggelre megfelelt, de nem valószínű, hogy többször meg fogom nézni a filmet.

Összesítve: 6/10

(Megj.: a film egy remake a 2005-ös francia Anthony Zimmer filmből)

Ma jelent meg a tavalyi X Factor széria egyik versenyzőjének, Cher Lloydnak az új klipje, a ‘Swagger Jagger’. A szám körül amikor kiszivárgott, nagy volt a felhajtás, mert sokaknak nem tetszett, ez pedig eljutott az énekesnőhöz is, és kicsit kiakadhatott. A twitterén akkor azt írta, hogy ami kiszivárgott csak egy demó verzió. Igazából én csak azután hallottam a számot, hogy hivatalosan is megjelent volna, és először, miután végighallgattam, azt gondoltam, miféle szám ez. Olyan, mint egy karácsonyi dal. Kicsit csalódott voltam Cherben, mert nekem tetszett az X Factorban nyújtott teljesítménye, ennek ellenére a szám elég gyatrán sikerült. Azóta mondjuk kicsit jobban megbarátkoztam vele, nem annyira borzalmas, de hogy rongyosra nem fogom hallgatni, az is biztos. Aztán most itt ez a klip… amivel igazából nincs bajom, mert olyan átlagosra sikerült, sőt, még tetszik is, de Cher, hogy nézel ki?! Először fel sem ismertem, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint ahogy az X Factorban. Szerintem túl sok rajta a smink, vagy ha már mindenképpen ennyi vakolat kell, legalább előnyösen festették volna ki. Ráadásul azok a fintorok, amiket néha Cher vág… Szóval, a klip nem lett rossz, az eleje meg a vége nagyon tetszik (habár azt a borzalmas cipőt hanyagolhatták volna), meg azok a részek is, amikor a dalszövegeket mutatják. Remélem, hogy az albumán nem csak ilyen dalok lesznek, és akkor talán egy kissé jobban megkedvelhetem ezt a csajszit.

Emlékeztek, ígértem tegnap, hogy ma hozok egy kritikát Selena Gomez & The Scene új albumáról, a ‘When The Sun Goes Down’-ról. Az album hivatalosan június 24-én jelent meg, de persze már néhány nappal a megjelenés előtt kiszivárgott. Először nem akartam letölteni, de leginkább csak lustaságból, aztán mégis meggondoltam magam. Selena kisasszony tavalyi ‘A Year Without Rain’ albuma után nem hasonlót, de legalább annyira jót vártam, sajnos kissé csalódnom kellett. Nem azt mondom, hogy összességében pocsék album lett a WTSGD, de azért bevallom, a tavalyi korong nekem sokkal jobban tetszett. Azt imádtam… ezt annyira nem. Vannak rajta jó dalok, mint például a Love You Like A Love Song, a We Own The Night, a Hit The Lights, vagy a Whiplash. Ezek a kedvenc dalaim egyébként az albumról. Van azonban egy-két szám, ami igazából semmilyen nyomot nem hagyott bennem, mint pl. a That’s More Like It, vagy a My Dilemma. Na de ne is húzzam az időt, ugye, pontozni és véleményezni fogom a dalokat külön-külön is.

Love You Like A Love Song: Amikor legelőször meghallottam, azt gondoltam, ‘úristen, milyen bugyuta szám ez…’, aztán azon kaptam magam, hogy bakker, már harmadjára hallgatom újra, míg végül egész nap ez járt a fejemben. Repe-pe-pe-pe-peat… Nagyon fülbemászó dal, a szövege nem egy nagy durranás, de ettől függetlenül imádom. 5/5

Bang Bang Bang: Eleinte furák voltak azok a nyögdécselések a számban, de aztán végül megszoktam, és egész kellemes kis dallá vált a szememben. Olvastam arról, hogy állítólag Nickhez szól a dal, tulajdonképpen szidja őt, miközben az új pasiját, Justint meg halálra dicséri. Fogalmam sincs mennyi igaz ebből, annyira nem is érdekel, csak gondoltam, leírom ide is. A verse-k nagyon tetszenek egyébként, ha a refrén annyira nem is. 3/5

Who Says: Ó, mind ismerjük már szinte ezt a dalt, még márciusban debütált, már akkor is sokan imádták. Eleinte semmilyen dalnak találtam, de aztán ugyanaz történt, mint az albumon lévő legelső számnál, egész nap ez járt a fejemben, és mikor hallgattam, nagy vidáman daloltam is Selenával együtt. A szövege egyszerű, de nagy jelentősége van, holott kissé már közhely lett ez a téma, de az a gond, hogy ezekből a dalokból soha nem lesz elég, mivel mindig lesz valaki, aki nem fogadja el magát, vagy éppen akit nem fogadnak el. A számot egyébként mára már eléggé meguntam, de ettől még nem veszít a minőségéből. 4/5

We Own The Night: Az egyik kedvenc dalom az albumról. Kellemes, lágy, és megnyugtató dalocska, aminek a szövegét, ha jól tudom, Pixie Lott írta, és ő is vokálozik a háttérben. Én azért kicsit sajnálom, hogy nem kapott legalább egy verse-t, de legalább a vokálját tisztán lehet hallani néhány résznél. 5/5

Hit The Lights: Újabb kedvenc. Nagyon tetszik, ahogy elkezdődik a dal, és a refrént is imádom. Szerintem sláger is lehetne, nem tudom, tervezik-e, hogy kislemezként kiadják. Én mindenesetre örülnék neki. 5/5

Whiplash: Ehh, még egy kedvenc. A refrén előtti átvezetőket szerintem nagyon jól eltalálták, annyira tetszenek. Szerintem ebből is lehetne sláger, és nagyon örülnék, ha ebből a dalból végül kislemez lenne. Nem is nagyon tudok mást mondani… 5/5

When The Sun Goes Down: Igazából ez az egyik szám, ami nem sok nyomot hagyott bennem. Az egyetlen jó dolog benne a refrénje, az egész fülbemászó, de amúgy az egész szám nem nagyon tetszik. A szövege is egyszerű, semmilyen. (Jó, tudom, biztos azt gondoljátok, hogy ‘mit várok?’, de azért AYWR-en voltak jó szövegű dalok, mint pl. az Off The Chain.) 2/5

My Dilemma: Elárulom, azért kapott az előbbi szám 2 pontot, mert ez a dal kevesebbet érdemel az én szememben. Fura, mert a szám producerei között ott van a Rock Mafia is, és Selena előző albumán is Rock Mafiás dal volt a kedvencem, no meg Miley albumán is anno. (De őt most ne keverjük a képbe.) Ez most nem jött össze, szerintem. 1/5

That’s More Like It: Nagyjából ugyanaz a véleményem, mint az előbbi számnál. Semmitmondó számomra, sőt, engem emlékeztet is egy másik dalra, de most meg nem mondanám melyikre. A szöveg írásában egyébként Katy Perry is közreműködött, csak úgy megjegyzésként. 1/5

Outlaw: Érdekes, hogy az előbb is egymás után jöttek a kedvenceim, most pedig szintén sorrendben vannak azok a számok, amik nem igazán jönnek be. Mert ez sem jön be, nem annyira. Azért egy fokkal jobb, mint az előző kettő, mert ennek a refrénje az tetszik. 2/5

Middle Of Nowhere: Elsőre ez a szám sem ragadt meg bennem, de másodjára, meg harmadjára már nagyon is tetszett. Kellemes és fülbemászó dal, a végén már ezt is énekelgettem itt magamban. I’m awkward. Ja és az az ‘Out in the middle of nowhere’ mondat az utolsó refrén után nagyon, nagyon bejön. 4/5

Dices (spanyol Who Says): Nem tudom, ezt most külön kéne értékelnem? Szerintem nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy az angol verzió jobb. Ennek több oka is lehet, de leginkább csak az, hogy az angolt már megszoktam, ezt nem értem, (habár valószínűleg a szöveg ugyanaz) és bár szép nyelv a spanyol, valahogy nem támad kedvem dalolászni. (Vajon csak azért, mert spanyol?) 3/5

És ha már itt tartunk, akkor elmondanám, hogy az albumborító nagyon tetszik, legalábbis a kép Selenáról, olyan kleopátrás. Azt a csíkos keretet mondjuk elhagyhatták volna. Na és hát ennyi lenne az én kritikám, ami egyébként a legelső, úgyhogy lehet, nem is számít annak, mindenesetre örülök, hogy leírhattam a véleményemet ^^.

Összesítve: 5/10


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések