even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for the ‘Suli’ Category

Jó rég írtam már ide… jó, persze, azt leszámítva, hogy az előbb posztoltam az Olvasók viadala posztot. Nem tudom, mostanság nincs kedvem blogolni, meg nem is nagyon tudnék mit. Persze, zajlik az életem, de semmi említésre méltó dolog nem történik úgy nagyon… Imádom az új osztályomat, az új sulimat, mindent, imádok iskolába járni is – ami nálam nagy szó. A szünetet se nagyon vártam, mert hogy szoktak nekem telni ezek a szünetek? Itthon ülök, eszek, gépezek, eszek, gépezek, megint eszek és megint gépezek. De elhatároztam, hogy most nem így fog eltelni, majd kitalálunk valamit – mindegy, hogy a régi vagy az új osztálytársaimmal. Csak ne kelljen otthon ülnöm!
Tegnap volt egyetlen Petrám születésnapja, immáron 15 éve él és lélegzik, ez annyira csodás! Ennek örömére tegnap találkoztunk a Deákon, majd Fogaskerekűvel felmentünk a Normafához. DE még ez előtt a Déli pályaudvar környékén elmentünk a kis ábécébe, vettünk egy liter tejet, öt kiflit meg szalámit, és a Normafánál, egy kis, hangulatos játszótérnél az erdőben elfogyasztottuk az előbb felsorolt élelmiszereket. Baromi hangulatos volt, de tényleg. Őszi színek vettek körbe minket, gyerekzsivaj, és a kürtös kalács illata. Sokat fotóztunk, Petra imádja az őszi színeket, és azt hiszem, most már én is. Nagyon jól éreztük magunkat, pedig a kapcsolatunk egy kissé zötyögős lett, amióta egy suliba járunk, ugyanis soha nincs közös témánk. De mintha ez a probléma elszállt volna, tegnap nagyon jól éreztük magunkat együtt. És arra jutottunk, hogy attól, mert nem vagyunk együtt egész nap, még mindig legjobb barátnők vagyunk, és – nagyon remélem – azok is maradunk.
Ezek után pedig én most már a novembert várom nagyon, ami már nincs messze. Imádom a novembert! Nem csak azért, mert születésnapom lesz, hanem azért is, mert mindig novemberben megyünk felújítani a ruhatáramat meleg dolgokkal, és ALIG VÁROM már a nagy bevásárlást! Habár van egy olyan sejtésem, hogy a nagy annyira nem lesz nagy, csupán kabátot, pulóvert meg legfeljebb csizmát kapok, de az is valami. Szóval igen, én imádom a novembert, de anyám aligha. Persze ez engem mióta zavar?!

Reklámok

Hát helló! Régóta nem írtam ide blogos bejegyzést, nem mintha olyan nagyon hiányolhatjátok xD. (Jézus, ez nagyon helytelen így, de lusta vagyok máshogy megfogalmazni. Bocsi.) De most nagyon unatkozom, és van is kedvem írni, úgyhogy igyekszem összetákolni (az utóbbi időben feltűnt, hogy különösen gyakran használom ezt a szót) valami értelmességet ide.

A mai nap tök jó volt. Úgy értem, kezdünk összeszokni az osztállyal, mármint egy kisebb csoport (= haladó angol csoport, leginkább), és ez tetszik. Nagyon jófejek az osztálytársak, mármint a legtöbb. Mert például, van egy teljesen antiszoc gyerek, aki hát… scary. Creepy. Enyhén szólva. Be kellett vinni egy adatlapot képpel megtoldva az ofőnknek, és ő nem hozta be a megadott a napra. Ennek okát pedig így határozta meg: „sajnálom, de apám részeg volt, ezért nem tudott lefényképezni”. És ezt halál komolyan állította. Semmi poén. Pókerfész. Persze a mi arcunkon kevésbé maradt ám ott az a poker face… istenem, de röhögtünk. Borzalmas egy alak, de tényleg.

Petrával volt egy kisebb gondunk, de azt hiszem, jó úton haladunk, hogy megoldjuk ezt. Nem vagyunk feltétlenül együtt egész nap, de ez így jó szerintem, meg amúgy sem nagyon bírom azokat, akikkel ő van. Vagyis hát, csak egyiküket, de mindegy…

A tanáraink is marha jófejek – többségében –, van nekünk is egy saját Binns professzorunk :D. Ami annyira nem jó, de ezzel szoktunk hülyülni. Kedvenc tanáraim az irodalom-önismeret-nyilvánosbeszéd-média tanárnő, meg a tankönyves angolt tartó tanárnő :D. Az előbbi rohadt nagy arc („A falnak is FILA van.” xDDDDDDDDDDDD Ezen még mindig szakadok.), az angoltanár meg szimplán jófej, és annyira jól beszél angolul. A kommunikációs angol tanár például nagyon bizarrul ejt ki néhány szót… (actually=ekcsöli, interesting=intereszting, stb.) De majd megszokjuk, remélhetőleg.

Szóval, úgy összességében, nagyon jól érzem magam a suliban. Na jó, még nem nagyon, de már majdnem nagyon :D. Októbertől végre kajálok is, úgyhogy nem kell egész nap szendvicsekkel tömnöm magam.

Kábé fél órával ezelőtt kiolvastam a Vámpírakadémia (by Michelle Read) sorozat második kötetét, és hú, de imádtam! Az utolsó oldal valami fenomenális (vajon miért…), még az sem zavart különösebben, hogy egy kellemes karaktert *SPOILER* megöltek *SPOILER VÉGE*. Van ilyen, sajnos. Így legalább hihető volt a sztori.

Ma még megnézem (vagy nem) a The Lying Game Pilotját, aztán már nem iktatok be új sorit a már előre eltervezettek mellé. Így összesen kb. 10 sorozatot nézek, ez pont elég, még sok is… A Glee-t így sem tudom, mikor fogom befejezni. Majd egyszer.

Ennyi voltam mára, bocsánat a sok szmájliért, de most muszáj volt. xoxo, sunny

Ne kérdezzétek, miért ez a cím, semmi jó nem jutott eszembe, úgyhogy ez lett, mert pont a When You’re Gone-t hallgatom. Pont.
Szóval, szeptember elseje :D. Sokaknak ma volt az első napjuk a suliban… köztük nekem is. Elfogadható volt, habár kissé unalmas. Mondjuk én már alig vártam a mát, kezdett elegem lenni ebből a nyár végi semmittevésből, és nagyon kíváncsi voltam/és vagyok még mindig, hogy milyen lesz, úgy az egész. Az osztályfőnökünk nagyon szigorú, de jófejnek tűnik és van humora is, csak vele nem szabad humoroskodni. A tornaterem, konditerem és az ő irodája közelében van a termünk, pont azért, hogy szem előtt legyünk… a tanárainkat is ő választotta ki, úgyhogy remélhetőleg jó tanáraink lesznek, szigorúak is, de jól fognak tanítani – ami pedig egy előny. Az osztályról úgy összességében még nem alakult ki véleményem, ergo alig ismertem meg valakit a céből a GT-ben, de akiket eddig nagyjából megismertem, azok mind jófejek. Holnap énekkel kezdünk, majd angol, tesi, angol és megint angol (vagy pedig matek, ez még nem derült ki), délben végzünk is, úgyhogy jó napunk lesz :3. Az éneket utálom, de remélhetőleg most jobb tanárt kapunk ugyebár, mint általánosban… akkor is csak miatta utáltam a tantárgyat. Alig várom, hogy megkapjam a teljes órarendet, bár lehet, hogy utána meg majd rá se akarok nézni, de azért remélem, annyira borzalmas nem lesz. A büfé is elég korrekt, az üdítő nagyon drága, viszont a reggelit tuti ott fogom megvenni (és/vagy az ebédemet az első hónapban). Egy bazi nagy hotdog került 180 forintba, és a büféscsaj azt mondta, rengetegféle szendvicse szokott lenni, csak még mivel év eleje van, nem kaptak meg  mindent. Úgyhogy… vigyázz büfé, jövök :3.
Az is kiderült, hogy a Neumannban bevett szokásnak számít a három puszi köszönés, úgyhogy elkezdhetünk izzasztani az arcunkat meg a szánkat, mert sokat fogunk pusziszkodni. (Nem igazán tudom, hogy most ennek örüljek-e, vagy inkább ne xD.) Nálunk ez annyira volt szokás, hogy ha eszünkbe jutott, akkor adtunk egymásnak puszit, ha nem, akkor nem. Körülbelül egy ember volt, akivel rendszeresen így köszöntünk… na, ő például szeretett pusziszkodni.
De ennyit a puszikról meg az egyéb finomságokról. Kiderült, hogy Zénó a DÖK elnöke, Viktor meg szintén valami fontos szerepet tölt be, és jövőhéten majd az osztályból valakinek mennie kell a gyűlésre. Mivel eddig senki nem akart jelentkezni, ezért valószínűleg majd Orbán bácsi fogja kinevezni a két “önkéntest” xD. Csak ne én legyek… mindig is szerettem más dolgait megszervezni, csak rájöttem, hogy mindig rosszul csinálom. Úgyhogy inkább… kösz, nem.
Holnap ötkor kelés, vagy fél hatkor. Alig várom… :D De tényleg várom amúgy, van bérletem is, és majd’ kiugrok a bugyimból izgatottságomban, hogy belecsöppenjek a tömegközlekedés csodái közé xDDDDDDD. Cheers to the freakin’ weekend péntek. (csak hogy egy kicsit rímeljen)


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések