even when you're sleeping, keep your eyes open

Archive for the ‘Zene’ Category

Az idézet gyermekkorom egyik kedvenc meséjéből – animéjéből, mint később kiderült – származik. Talán ez volt a legelső anime, amit láttam. Körülbelül olyan hét vagy nyolc éves lehettem, amikor megláttam az erzsébeti intersparban az Ezüst Nyíl 1. VHS kazettát a polcon, és rögtön kértem mamát, hogy vegye meg (igen, ez akkoriban még ilyen egyszerűen ment…). Hazaértünk és az volt az első dolgom, hogy megnéztem. Nagyon tetszett, épp ezért mondtam mamának, hogy a többi részét is szeretném megkapni (négy volt összesen). A következő héten már megvolt mind a négy, és a többi részben sem csalódtam. Imádtam Ezüst Nyilat. No meg a többi kutyát is. Ja igen, és akkor most elárulom, miről szól az anime: Az Ohu hegyekben vérszomjas medvék élnek, élükön Álmatlan áll, aki – mióta Fábián vadász kilőtte jobb szemét – nem alszik téli álmot, és emberekre támad. Álmatlan és csapata ellen vannak a vadászok és a különleges medvevadász kutyák. Ezüst Nyíl is egy lesz közülük, mikor Fábián magához veszi, és nagyszerű medvevadász kutyát nevel belőle. Egyik nap Ezüst Nyíl és a gazdája, Dániel egy vadkutya falkával találkozik a hegyekben, akikről kiderül, hogy hadsereget toboroznak a gonosz medvék ellen. Ezüst Nyíl elhagyja Dánielt, hogy csatlakozhasson a falkához, hogy együtt legyőzhessék Álmatlant és az erődjét.
Az anime elmondhatatlanul megindító, századjára nézem újra végig, de még mindig tudok rajta bőgni. (Ami nálam nagy szó, mert én nem szoktam filmen/sorozaton/whatever bőgni…) A magyar változatot egyébként már nem nézem, habár a magyar szinkron szerény véleményem szerint sokkal jobb, mint a japán, de a nyugaton kiadott 4 VHS kazettás sorozat nem kicsit van cenzúrázva a jónépnek. Rengeteg fehér folt marad az emberben, ha nem látja az eredeti, 21 részes változatot (mint ugye egy rendes anime, kb. húsz perces egy rész). Kulcspontosságú részeket is kivágtak, sajnos… már kisgyerekként is voltak fura dolgok, olyanok, amiket nem értettem, de hálisten most már értem.
Istenem, az egész gyerekkoromat fel tudnám idézni, miközben nézem… minden egyes jelenethez tudok kapcsolni egy személyes élményt, ugyanis abban az évben, mikor megkaptam a kazettákat, mást sem néztem, csak ezt. Emlékszem, ahogy a negyedik részt nézve zabáltam azokat a kis húsgolyókat, amiket annyira szerettem, és amiket a mama mindig kivételesen nekem csinált… mennyivel más volt akkor még minden.
És hogy miképp került elő az Ezüst Nyíl most, így durván két év után? (Kb. két éve láttam utoljára, akkor már az eredetit.) Erről álmodtam. A végső harcjelenetről. Nem tudom, miért, és hogyan – de így volt. Úgyhogy kb. az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy felkutattam a szobámat a DVD után. De aztán végül megtaláltam, úgyhogy király. Lehet, hogy a történet olyan gagyinak tűnik, meg hogy jaj, anime… de én tényleg, csak ajánlani tudom, korosztálytól és nemtől függetlenül, mert tényleg tanulságos és megható ‘mese’. Én el sem tudom mondani, mennyire fontos ez az anime nekem. Az egész gyerekkorom….
Végezetül hallgassátok meg a két legszebb számot az animéből. Gyönyörűek.
[ui.: közben felhívtam mamát, és megkérdeztem, hogy végignézzük-e egyszer. együtt. mondta, hogy persze, én meg már előre készülök arra a napra. olyan jó lesz átölelni, és felidézni a régebbi időket. mint már írtam, az időt, amikor még minden normális volt…]

Reklámok

Hát helló! Régóta nem írtam ide blogos bejegyzést, nem mintha olyan nagyon hiányolhatjátok xD. (Jézus, ez nagyon helytelen így, de lusta vagyok máshogy megfogalmazni. Bocsi.) De most nagyon unatkozom, és van is kedvem írni, úgyhogy igyekszem összetákolni (az utóbbi időben feltűnt, hogy különösen gyakran használom ezt a szót) valami értelmességet ide.

A mai nap tök jó volt. Úgy értem, kezdünk összeszokni az osztállyal, mármint egy kisebb csoport (= haladó angol csoport, leginkább), és ez tetszik. Nagyon jófejek az osztálytársak, mármint a legtöbb. Mert például, van egy teljesen antiszoc gyerek, aki hát… scary. Creepy. Enyhén szólva. Be kellett vinni egy adatlapot képpel megtoldva az ofőnknek, és ő nem hozta be a megadott a napra. Ennek okát pedig így határozta meg: „sajnálom, de apám részeg volt, ezért nem tudott lefényképezni”. És ezt halál komolyan állította. Semmi poén. Pókerfész. Persze a mi arcunkon kevésbé maradt ám ott az a poker face… istenem, de röhögtünk. Borzalmas egy alak, de tényleg.

Petrával volt egy kisebb gondunk, de azt hiszem, jó úton haladunk, hogy megoldjuk ezt. Nem vagyunk feltétlenül együtt egész nap, de ez így jó szerintem, meg amúgy sem nagyon bírom azokat, akikkel ő van. Vagyis hát, csak egyiküket, de mindegy…

A tanáraink is marha jófejek – többségében –, van nekünk is egy saját Binns professzorunk :D. Ami annyira nem jó, de ezzel szoktunk hülyülni. Kedvenc tanáraim az irodalom-önismeret-nyilvánosbeszéd-média tanárnő, meg a tankönyves angolt tartó tanárnő :D. Az előbbi rohadt nagy arc („A falnak is FILA van.” xDDDDDDDDDDDD Ezen még mindig szakadok.), az angoltanár meg szimplán jófej, és annyira jól beszél angolul. A kommunikációs angol tanár például nagyon bizarrul ejt ki néhány szót… (actually=ekcsöli, interesting=intereszting, stb.) De majd megszokjuk, remélhetőleg.

Szóval, úgy összességében, nagyon jól érzem magam a suliban. Na jó, még nem nagyon, de már majdnem nagyon :D. Októbertől végre kajálok is, úgyhogy nem kell egész nap szendvicsekkel tömnöm magam.

Kábé fél órával ezelőtt kiolvastam a Vámpírakadémia (by Michelle Read) sorozat második kötetét, és hú, de imádtam! Az utolsó oldal valami fenomenális (vajon miért…), még az sem zavart különösebben, hogy egy kellemes karaktert *SPOILER* megöltek *SPOILER VÉGE*. Van ilyen, sajnos. Így legalább hihető volt a sztori.

Ma még megnézem (vagy nem) a The Lying Game Pilotját, aztán már nem iktatok be új sorit a már előre eltervezettek mellé. Így összesen kb. 10 sorozatot nézek, ez pont elég, még sok is… A Glee-t így sem tudom, mikor fogom befejezni. Majd egyszer.

Ennyi voltam mára, bocsánat a sok szmájliért, de most muszáj volt. xoxo, sunny

Ne kérdezzétek, miért ez a cím, semmi jó nem jutott eszembe, úgyhogy ez lett, mert pont a When You’re Gone-t hallgatom. Pont.
Szóval, szeptember elseje :D. Sokaknak ma volt az első napjuk a suliban… köztük nekem is. Elfogadható volt, habár kissé unalmas. Mondjuk én már alig vártam a mát, kezdett elegem lenni ebből a nyár végi semmittevésből, és nagyon kíváncsi voltam/és vagyok még mindig, hogy milyen lesz, úgy az egész. Az osztályfőnökünk nagyon szigorú, de jófejnek tűnik és van humora is, csak vele nem szabad humoroskodni. A tornaterem, konditerem és az ő irodája közelében van a termünk, pont azért, hogy szem előtt legyünk… a tanárainkat is ő választotta ki, úgyhogy remélhetőleg jó tanáraink lesznek, szigorúak is, de jól fognak tanítani – ami pedig egy előny. Az osztályról úgy összességében még nem alakult ki véleményem, ergo alig ismertem meg valakit a céből a GT-ben, de akiket eddig nagyjából megismertem, azok mind jófejek. Holnap énekkel kezdünk, majd angol, tesi, angol és megint angol (vagy pedig matek, ez még nem derült ki), délben végzünk is, úgyhogy jó napunk lesz :3. Az éneket utálom, de remélhetőleg most jobb tanárt kapunk ugyebár, mint általánosban… akkor is csak miatta utáltam a tantárgyat. Alig várom, hogy megkapjam a teljes órarendet, bár lehet, hogy utána meg majd rá se akarok nézni, de azért remélem, annyira borzalmas nem lesz. A büfé is elég korrekt, az üdítő nagyon drága, viszont a reggelit tuti ott fogom megvenni (és/vagy az ebédemet az első hónapban). Egy bazi nagy hotdog került 180 forintba, és a büféscsaj azt mondta, rengetegféle szendvicse szokott lenni, csak még mivel év eleje van, nem kaptak meg  mindent. Úgyhogy… vigyázz büfé, jövök :3.
Az is kiderült, hogy a Neumannban bevett szokásnak számít a három puszi köszönés, úgyhogy elkezdhetünk izzasztani az arcunkat meg a szánkat, mert sokat fogunk pusziszkodni. (Nem igazán tudom, hogy most ennek örüljek-e, vagy inkább ne xD.) Nálunk ez annyira volt szokás, hogy ha eszünkbe jutott, akkor adtunk egymásnak puszit, ha nem, akkor nem. Körülbelül egy ember volt, akivel rendszeresen így köszöntünk… na, ő például szeretett pusziszkodni.
De ennyit a puszikról meg az egyéb finomságokról. Kiderült, hogy Zénó a DÖK elnöke, Viktor meg szintén valami fontos szerepet tölt be, és jövőhéten majd az osztályból valakinek mennie kell a gyűlésre. Mivel eddig senki nem akart jelentkezni, ezért valószínűleg majd Orbán bácsi fogja kinevezni a két “önkéntest” xD. Csak ne én legyek… mindig is szerettem más dolgait megszervezni, csak rájöttem, hogy mindig rosszul csinálom. Úgyhogy inkább… kösz, nem.
Holnap ötkor kelés, vagy fél hatkor. Alig várom… :D De tényleg várom amúgy, van bérletem is, és majd’ kiugrok a bugyimból izgatottságomban, hogy belecsöppenjek a tömegközlekedés csodái közé xDDDDDDD. Cheers to the freakin’ weekend péntek. (csak hogy egy kicsit rímeljen)

Két napja (ugye?) megjelent Nicki Minaj és Rihanna közös dalának, a Fly-nak a videóklipje. Emlékszem anno régebben Rihanna kirakott egy képet twitterre magáról meg Nickiről, a forgatásról, és rengetegen azt hittük, hogy nemsokára jön a klip is. Hát nem, több hónapot kellett várni rá… de most itt van :D. A számot szeretem, a refrén szerintem gyönyörű, Nicki is jól rappel, de az semleges számomra (mint általában a legtöbb rappes rész, akármelyik számban). A klip is olyan semleges számomra, RiRi egyszerűen gyönyörű benne, Nicki leopárdmintás haja mindent visz, és a videó vége nagyon jóra sikerült. Ha pontoznom kéne, olyan 6-ost kapna.

Igen, végeztem a kedvenc párosításaimmal. Nem volt azért egyszerű így összehozni őket, mert bár több sorozatot is nézek, se a TVD-ből, se a Glee-ből nem tudtam hozni shipet. Miért nem? Mert senkit nem szeretek annyira nagyon, mint a listán részt vetteket. Nem vagyok hardcore Damon/Elena, Stefan/Elena, s bár Bonnie/Jeremyt szeretem, ők sem az igaziak. Glee-ből meg egyáltalán nem shipelek senkit… Szóval, ja. Épp hogy meglett a tíz, de őket tényleg imádom.
otp ten – Nora Grey & Patch Cipriano (Csitt, csitt/Hush, Hush)
Miért szeretem őket együtt? Mert annyira szélsőséges dolog az, hogy eleinte Patch meg akarta ölni Norát, aztán pedig beleszeretett. Tetszett, hogy az elején a fiú állandóan piszkálta a lányt, de csakis azért, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és megölhesse – ám a végén meg már azért akart közel kerülni hozzá, mert szerette. Patch karakterét meg egyszerűen imádom, kicsit Jace-hez tudnám hasonlítani a szarkazmusában és felvágóságában. Nora pedig egyáltalán nem volt idegesítő főhősnő, ami plusz pont. Alig várom, hogy elolvashassam a következő kötetet, de messze van még…
Kedvenc momentum: A moteles jelenet. Imáááááádtam.
Kedvenc idézetek:
‘– Az illatod is jó. – mondta Folt.
– Ezt hívják zuhanynak. – Egyenesen előrebámultam. Mikor nem válaszolt, oldalra fordultam. – Szappan. Sampon. Meleg víz.
– Meztelenül. Ismerem a dörgést.’
‘– A te őrangyalod vagyok – mondta Folt.

– Kaptam egy saját őrangyalt? Pontosan mi is a munkaköri leírásod?
– Hogy őrizzem a testedet. – Folt mosolya egyre szélesebb lett. – Komolyan veszem a munkámat, ami azt jelenti, hogy közelebbi ismerettséget kell kötnöm a szóban forgó tárggyal.’
Végezetül pedig a zene hozzájuk:

otp nine – Rapunzel/Aranyhaj & Flynn Rider/Eugén (Aranyhaj és a nagy gubanc)
Miért szeretem őket együtt? Istenem, a mese valami fantasztikus volt, és a kettők kapcsolatának kialakítása is! Flynn olyan igazi nagyképű, és felvágó volt a film kezdetén, ráadásul úgy hencegett, hogy közben nem is az igazi nevét használta. Lopott, csalt, hazudott – mondhatnánk, de aztán jó útra tért. Miért is? Hát persze, hogy Aranyhaj miatt. A lány annyira kedves, és elveszett bárányka volt, de aztán mikor egymásba szerettek, kölcsönösen jobbá tették egymást. És imádtam, ahogy a film végén Flynn inkább a lány szabadságát választotta inkább, minthogy őt megmentse. Igazi, önfeláldozó szerelem, olyan… mesébe illő.
Kedvenc momentum: Amikor megérkeztek a királyi városba, és Aranyhaj ‘táncos mulatságot’ rendezett.
Kedvenc idézetek:
‘ Flynn: Te voltál az új álmom…
Aranyhaj: S te az enyém.
Végezetül pedig a zene hozzájuk:

otp eight – Scorpius Malfoy & Lily Potter (Harry Potter (post-potter era))
Miért szeretem őket együtt? Hasonlóan állok hozzájuk, mint Dramione-hoz. Úgy értem, hogy az ő kapcsolatuk is ’tiltott’ lenne – tekintve, hogy egyikőjük Malfoy, másik pedig Potter – ők mégis egymásra találnak, legalábbis az én elmémben. Mint páran tudják, imádok szerepjátékozni, és volt is egy post-potter erás RPG-nk, ahol én játszottam ki Lilyt, és Scorpiusszal hoztuk össze. Azóta imádom őket együtt! (Igen, innen jött Lily Collins és Alex Pettyfer is, ugyanis ők voltak a playbyok.)
Kedvenc momentum: Nem igazán tudok ilyet mondani, mivel ez csak egy agyban kitalált kapcsolat ugyebár. Viszont ha a szerepjátékot nézzük, akkor a kedvenc jelenetem, amikor Scorp elhívja Lilyt a bálba. Akit érdekel a játék, az elolvashatja ITT.
Kedvenc idézetek:
Szintén csak játékból: ‘Tudod, egyszer egy okos ember azt mondta, hogy a virágok olyan lelkek, amelyek túl jók, túl nemesek ahhoz hogy embertestbe zárják őket. De ahogy minden embernek, úgy minden virágnak meg van a maga párja, a lelki társa. Szeretlek Lily Potter.’ [a játékostársam írta, Scorp nevében]
– Oké, fürdőzzünk – mosolyodtam el szélesen, és hirtelen úgy éreztem, soha nem voltam még ennyire bátor.’ [én írtam, Lily nevében (sokáig gondolkodtam, mit válasszak, mert nem akarom, hogy úgy tűnjön, magamat fényezem xD és valószínűleg ez az egy sor semmit nem jelent senkinek rajtunk kívül, de én ismerem a játékot, és úgy tekintve tényleg ez a kedvenc idézetem magamtól]
Végezetül pedig a zene hozzájuk:


Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Twitter frissítések

Hiba: a Twitter nem válaszol. Kérlek várj néhány másodpercet, mielőtt frissítenéd az oldalt.